63969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a liszt öregbítésére és fehérítésére
Megjelent 1914. évi május hó 30-án. MAGY. KIR. SZABADALMI jBff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 63969. szám IV/e. OSZTÁLY. Eljárás a liszt öregbítésére és fehérítésére. DR WESENER JOHN ALFONZO VEGYÉSZ GHICAGORAN. A bejelentés napja 1913 július hó 23-ika. Jelen találmány tárgya eljárás a liszt úgynevezett mesterséges «öregbítésére» és fehérítésére, mely eljárás által a liszt minősége és állapota egyidejűleg akképen javíttatik meg, hogy a lisztet pl. kenyér sütésére használva, nagyobb terjedelmű, lazább szerkezetű és egyenletesebb lyukacsosságú süteményt kapunk, mint kezeletlen liszt használatánál. Jelen találmány abból indul ki, hogy a liszt öregbítésére és fehérítésére klórgáz alkalmaztatik. Már ismeretes, hogy a klór pl. a búzalisztet fehéríti, tehát fehérré teszi, azonban mindig úgy tekintették, hogy a klór a liszt sütési tulajdonságaira hátrányos behatást fejt ki, mert a sikért megtámadja. Már most megállapítottam, hogy az esetben, ha klórgáz meghatározott módon hat be a lisztre, akkor az nem hátrányos, hanem inkább előnyös behatást gyakorol a liszt sütési tulajdonságaira. Az a föltevés, hogy a klórgáz a liszt sütési tulajdonságait befolyásolja és ennekfolytán nem képez gyakorlati fehérítőeszközt, nézetem szerint ama reakció jellegének téves magyarázatára vezethető vissza, mely akkor lép föl, ha a klór liszttel érintkezésbe vitetik. Azon körülmény, hogy a klórgáznak a liszt öregbítésére és fehérítésére való alkalmazását tárgyaló kísérletek nem sikerültek, abban leli magyarázatát, hogy a reakció téves fölfogása következtében az eljárás tévesen foganatosíttatott. Eddigelé általában azon a nézeten voltak, hogy hasonlóan a klórnak és más fehérítőszereknek a textilárukra való behatásához. a fehérítőszerek oxydálóan hatnak, amennyiben a szabaddá lévő oxygén, képződésének pillanatában, a liszt festőanyagával vegyül, vagy az utóbbit megsemmisíti. Oxydáló reakcióknál természetesen a nedvesség lényeges jelentőséggel bír. Terjedelmes kísérletek után arra az eredményre jutottam, hogy a reakciók egyáltalában nem képeznek oxydáló folyamatokat, hanem, hogy a fehérítőszer a lisztben lévő festett terpéntestekkel összetett vegyületeket képez (Cl 0 Hi e )n, melyek végül színtelen sókra vezetnek. Klór használatánál a vegyületek kloridokat képeznek. A klór ezenkívül a lisztben, tartalmazott sikérre is behat, mely behatás • látszólag hydrolitikus, melynek következtében a sikér hasíttatik és rugalmasabbá, valamint reakcióképesebbé tétetik. Tény, hogy a klór a sikérre ugyanazon behatással bír, mint az élesztőcella enzymje. Ez azt eredményezi, hogy klórral kezelt lisztből sütött kenyér nagyobb ter<
