63956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oldhatatlan bázisos karbonátok és ezek átalakulási termékeinek előállítására

Megjelent lt)14. évi május l»ó 30-án. MAGY. KIR. SZABADALMI jjj|||f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 68956. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás oldhatatlan bázisos karbonátok és átalakulási termékeik előállítására. CHEMISCHE FABRIK RÁHNITZ G. M. B. H. CÉG MAGDEBÜRGBAN. A bejelentés napja 1913 májas hó 3 ika. Elsőbbsége 1912 augusztus hó 15-ike. A bázisos karbonátok csoportjának tech- , nikailag legfontosabb képviselői tudvalevőleg az ólom- és magnézium vegyületek. Az ilyen vegyületeket eddigelé vagy a karbonátokból, illetve bikarbonátokból készítették szénsaviehasítás útján, vagy pedig oldható bázisos sóknak szénsavval vagy szénsavas sókkal való lecsapása, vagy pedig szénsavas sóknak a megfelelő oxidokkal, illetve hidrátokkal való elegyítése útján állították elő. Mindezek az eljárások drága és nem egynemű vegyületeket adnak, amelyek többnyire olyan keverékek, amelyek a bázisos karbonátoknak kívánt tulajdonságait egyáltalában nem vagy csak tökéletlenül mutatják. Föltaláló már most azt találta, hogy oldható fémsókból olyan vegyületek oldatával, amelyek szabad hidroxil mellett szénsavat is tartalmaznak és pedig egymáshoz bizonyos arányban, közvetlenül le lehet választani a bázisos karbonátokat; emellett azt is tapasztaltuk, hogy ezen arányoktól függnek a bázisos karbonátok tulajdonságai, mint pl. a csapadék nagyobb vagy kisebb tömörsége. A bázisnak a karbonáthoz való aránya függ továbbá az iónkoncentrációtól, azaz a bázis erősségétől is. Erős alkálinak kisebb mennyisége ugyanazt a hatást gyakorolhatja, mint gyönge alkálinak nagyobb meny, nyisége. Más szóval a bázisnak meghatározott aránya a karbonáthoz megszabja a készen kicsapott bázisos karbonátok bizonyos kémiai és fizikai tulajdonságait. A kicsapási hőmérséklet, úgyszintén a reakciókeverék fölmelegedésének foka nagy befolyással van a kicsapott bázisos karbonátok tömörségére, valamint a kihozatalra is. A hidroxilnak a karbonáthoz való kölcsönös arányát, valamint a célszerű hőmérsékletet a célhoz képest és a bázisos karbonátok kívánt tulajdonságai szerint kísérletileg kell megállapítani, mimellett figyelembe veendő, hogy a magnéziumsók jó kicsapásához mindig 40° C. fölötti hőmérséklet szükséges. Terjedelmes sók előállításához 'többnyire 45—55° C.-nyi, gyakran még valamivel magasabb, némelykor ennél kissé alacsonyabb hőmérséklet ajánlatos-60° C. fölött tömörebb csapadékok keletkeznek. A szénsavat minden kicsapásnál csekély túlmennyiségben kell alkalmazni; ha szénsav kevés, akkor fönforog az a veszély, hogy túlságosan bázisos só csapódik le; nagy túlmennyiség azonban nem jár lényeges előnnyel, habár a kicsapás valamivel gyorsabban megy végbe. Az alkálinak a karbonáthoz való viszonyát illetőleg a kicsapófolyadékban figye-