63917. lajstromszámú szabadalom • Dróthúzógép

számmal forog és a készrehúzott drótot fölcsévéli. Hogy ez a fölcsévélés egyenletesen történjék, a (37) vezetőgörgő, esetleg még a (36) vezetőgörgő is a (39) rúdon van megerősítve, mely a (40) ágyazás körül a rajzon föl nem tüntetett módon lassú lengésben tartatik. A (14, 17) húzótárcsák, úgyszintén a (18) tartó agya süvegszerűen van kiképezve; süvegszerü részeikkel a (30) tartálynak (27, 28, 29) hengeres toldatait fogják körül. A tartály külső széle a hengeres toldatokkal körülbelül egy magasságban áll. A rajzon a (30) tartály fölemelt helyzetben van ábrázolva (1. ábra), amikor is a húzópofák és húzódobok hornyai a tartály által körülzárt térben foglalnak helyet, vagyis a tartályt megtöltő folyadékba bemerülnek. Hogy a befűzést ne kelljen a folyadékfürdőben végezni, a (30) tartály egy a (41) fogantyú segélyével forgatható (42) tengely, valamint az ezen megerősített (43) karok segélyével emelhető és sülyeszthető. Utóbbiak hasítékokkal vannak ellátva, melyekkel a tartály fenekén elrendezett (44) csapokat fogják körül. Hogy a (30) tartály csak függélyes irányban végezzen elmozdulást, megfelelően vezetve van. A (38) gyüjtődob úgy van osztva, hogy a tulajdonképeni dobpalást az egyik peremkoszorúval egy darabot alkot, míg a másik peremkoszorú a küllőkkel és az aggyal alkot egy darabot. Lehet a máso-* dik peremkoszorút az agytól és karoktól különállóan is kiképezni. A gyűjtődob a jelenleg használatos dobokhoz képest háromszoros esetleg ötszörös befogadóképességgel bír. Ha teljesert be van csévélve, a gépről levétetik, és esetleg a küllőktől is szabaddá tétetik. A dobokat most egymásra fektetve egy izzító tégelybe rakjuk; a tégely fala és a dobok ' közötti hézagot homokkal töltjük ki. A dobok alkotta hengeres belsejében faszén, gáz elégetése által, vagy más alkalmas módon meleget fejlesztünk, mely a gyüjtődobokat és a reájuk csévélt drótot fokozatosan izzásba hozza. Az izzítás befejeztével a dobokat megfelelő lassú lehűlés után az izzítótégelyből kiemeljük. Ezután a drótcsévét a dobról az egyik peremkoszorú eltávolítása által lecsúsztatjuk, vagy pedig a peremkoszorú levétele nélkül lecsévéljük, és vagy tovább dolgozzuk föl, vagy a szállításra alkalmas gyűrűkké tekercseljük. A jelenleg alkalmazott eljárás szerint a drót izzítása nem a gyűjtődobon történik, hanem e célból arról lecsévéltetik. A gyűjtődobok ezen újfajta alkalmazásának az az előnye, hogy a drót nem bogozódhatik össze, miáltal anyagveszteség és munkatöbblet takarítható meg; maga az izzás is egyenletesebben megy végbe. Az ismeretes dróthúzógépekkel szemben a találmány tárgyát tevő gépnek továbbá az az előnye, hogy igen kevés tért foglal el, a drót nem bogozódhatik össze, és az egyik húzóhoronytól a másikhoz való haladása közben nem tapadhat egy szomszédos dróthoz, ami rendesen a drót szakadásával jár, vagy legalább is annak tetszetősségét rontja. Ezen előnyök biztosításához nagy mértékben járul hozzá, hogy a húzás teljeisen víz alatt megy végbe, minek folytán a húzóellenállások a jelenleg használatos szerkezetekkel szemben még tovább csök-< kenthetők. A vízben futó húzódobok a drót csúszása folytán nem melegedhetnek ki, miáltal a drótnak a dobokba való berágódása is megakadályoztatik. A húzódobok természetesen több, mint két horonnyal is képezhetők ki. Hajtásuk nemcsak szíj, hanem fogaskerékáttevés segélyével vagy más alkalmas módon is eszközölhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Dróthúzógép, húzópofákkal és húzó-' dobokkal, jellemezve azáltal, hogy, a húzópofák és a húzódobok oly módon vannak csoportosítva, hogy a dobok csoportja a pofákat körülfogja. 2. Az 1. igénypont szerinti drőthúzógép kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy