63899. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasércek és torokpor brikettezésére
tartalma jóval nagyobb, mint a mekkora normális cementeknél alkalmazható, vetünk alá ilyen kezelésnek, akkor a bomlási folyamat tökéletesen végbe megy és az egész massza molekuláris finomságú iszappá alakul át. Különösen gyorsan megy végbe a bomlás, ha az olvasztókban a kovasav tartalom erősen csökken és annak helyét túlnyomóan timföld foglalja el. Más szóval az aluminátok víz által sokkal könnyebben föltárhatók, mint a szilikátok. A fönt leírt kezelésnél kapott iszapszerű termékek már természetesen nem bírnak lekötő hidraulikus tulajdonságokkal, mert a nagy mennyiségű víz jelenléte folytán a hidrátképződés gyorsan befejeződik. Mindazonáltal a könnyű reákcióképességet föl lehet használni, amennyiben azokat kevés vízzel elkeverve a megkötendő anyaggal keverjük és az egészet megkeményedni engedjük, mikor is csak az szükséges, hogy a brikettezendő anyaghoz, tehát pl. a vasérchez, lehetőleg friss állapotban adjuk hozzá a kötő keveréket. Föltaláló azonban továbbá azt találta hogy ha a vizet az erősen bázisos aluminoszilikátokra olyan módon engedjük hatni, hogy aránylag csekély mennyiségű víz jut hatásra, akkor vashidroxidok jelenlétében új, eddig ismeretlen, összetett vegyületek keletkeznek, amelyek mészből, kovasavból és vashidroxidból állanak és ha a vashidroxid hozzáadásával bizonyos határon túl nem mentünk, később hozzáadott további vashidroxid vagy oxid mennyiségekkel aránylag nagyon erélyesen reagálnak és vízben oldhatatlan cementszerűen lekötő hatásokat eredményeznek. Erre van alapítva egy új brikettezési eljárás, amely abban áll, hogy előkezelésben porított, erősen bázisos aluminoszilikátokat vashidroxiddal keverünk olyan arányban, hogy az aluminoszilikátok bázisai a vashidroxidhoz körülbelül 3 Cao:lFe2 (OH)6 arányban álljanak és hogy azután a maszszát meleg vízzel mérsékelten megnedvesítjük. Benső keverés és mérsékelt, néhány órán túl nem haladó behatás után most ezt az új kötőszert keverjük a brikettezendő | ércekkel vagy torokporral és szükség esetén meleg vízzel való megnedvesítés után, sajtolás útján formázzuk. Ekkor néhány óra lefolyása alatt cementszerű lekötés megy végbe. A művelet helyes keresztülvitelénél elegendő az aluminoszilikátokból 1 — 2% hozzáadása kielégítően kemény brikettek előállítására. Végletben az égetett mész a legnagyobb bázicitással bíró alúmino-szilikát, miután a közönséges mészkő néhány százaléknyi kovasavval vagy timfölddel van tisztátalanítva. Ha égetett és őrölt vagy száraz oltás útján szétesett vagy mésztejjé átalakított marómeszet használunk a leírt eljárás foganatosítására, akkor az előkeverés folyamata alatt olyan hatékony a lekötési reakció a mész és vashidroxid között, hogy minden egyes mészszemcse azonnal körülvétetik azt szorosan bezáró vashidroxid-burokkal, amely a további reakciót megakadályozza. Az új brikettezőszer azonban ebben az esetben is készíthető, ha egy gondosan keresztülviendő nedves őrlési művelet beiktatásával esetleg magasabb hőmérsékletnél az anyagok benső keveredését mesterségesen előidézzük. Ha hidroszilikat vagy aluminát-kötéssel a fönt leírt módon készített briketteket a nagyolvasztóban olvasztásnak vetjük alá, akkor tapasztalat szerint 1000—1100° C-nál a víz kiűzése és a lekötést létesítő szilikátok megbontása megy végbe. A brikettnek tehát ezeknél a hőmérsékleteknél szét kell esnie, ha a hidroszilikát-kötés helyébe nem lép már ezeknél a hőmérsékleteknél az anyagok zsugorítása. A cement csak olyan hőmérsékletnél olvad, amely 1500° C fölött fekszik, nagy mésztartalmú ferritek, amelyeknek képlete kb. 3CaO Fe2 Os , majdnem ugyanezen hőmérsékletnél olvadnak. A két anyagnak különböző arányokban való keverékénél kb. 1200—1300° C-nyi ' olvadási hőmérsékleteket kapunk. Ha tehát biztosan el akarjuk érni, hogy a hidroszilikát- vagy aluminat-kötés helyébe kb. 1000—1100° C-nál az anyagok zsugorodása lépjen, akkor szükséges a nagy bázicitású kötőszer olvadási hőmérsékleteinek tovább
