63867. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltó villamos vasúti kocsikhoz és pályákhoz

Megjelent 1914. évi május hó 26-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 63867. szám. V/g/l. OSZTÁLY Önműködő váltó villamos vasúti kocsikhoz és pályákhoz. GÖRBE JÁNOS ÉPÍTŐMESTER MAKÓN. A bejelentés napja 1913 február hó 19-ike. Jelen találmány tárgya a villamosvasúti kocsiknak és a villamosvasúti vágányoknak oly kiképzésére vonatkozik, melynek segélyével a szokásos váltóállítások teljesen elmaradnak és a kocsivezető elágazásoknál tetszése szerint irányíthatja a villamoskocsit egy, vagy másik irányba. Ebben az irányban történtek már eddig is kísérletek, melyek azonban igen bonyolult szerkezetekre vezettek, mivel mindig azt célozták, hogy a váltó magáról a villamoskocsiról legyen menetközben elállítható. Jelen találmány ellenben a váltót teljesen mellőzi, illetve azt el nem állíthatóan képezi ki, a haladó kocsit pedig megfelelő vezető- és irányítóberendezések segélyével irányítja az elágazási hely egyik vagy másik részébe. Mellékelt rajzon látható jelen találmány két példaképeni kiviteli alakja: 1. ábra a jelen találmány elvén készült elágazási hely fölülnézetét, vázlatosan föltüntetett kocsival, 2. ábra 1. ábra (13) csatornáján át eszközölt függélyes hosszmetszetet, 3. ábra a találmánynak függélyes keresztmetszetét, nagyobb léptékben, 4. ábra 3. ábrához tartozó hosszmetszetet, részbeni oldalnézetet, 5. ábra egy második kiviteli alakhoz tartozó elágazási hely fölülnézetét, 6. ábra ezen kiviteli alak szerint készült kocsinak és pályarészletnek függélyes keresztmetszetét egyenes pályán való haladáskor, 7. ábra 6. ábrához hasonió metszetet, az elágazási helyen való áthaladáskor, 8. ábra végül ezen második kiviteli alak szerint készült villamoskocsinak vázlatos oldalnézetét tünteti föl. Az 1—4. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknak lényege, hogy egyfelől az elágazási hely kiképzése olyan, hogy az érkező kocsi épúgy haladhat a (15) valamint a (16) nyíl irányába. Másfelől az elágazási helynek megfelelően a sínszálak külső oldalán egyegy (13, 13') vezetőcsatorna van, melybe a kocsi alvázához föl-alámozgathatóan erősített (3, 3) ütközők belemélyedhetnek. A (3,3) ütközők az (1) csap körül lenghető (2) kétkarú emelő szabad végein vannak kiképezve és célszerűen kis görgőkkel vannak ellátva. A (2) emelőt (4) rugók igyekszenek középállásában megtartani, melyben egyik (3, 3) vezetőütköző sem nyúlik be a (13, 13') csatornákba. A (2) kétkarú emelő csuklórudak segélyével kapcsolódik a (8, 9) há-