63833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép fémcsövek előállítására

— 16 — adása mellett egyesíttetnek. A gép kiviteli alakján csak csekély módosítást kell eszközölni, annak lehetővé tételére, hogy a csőre ne csak a lángzó melege hasson, hanem egyidejűleg és folytonosan a cső hegesztési helyéhez valamely szer vezettessék hozzá oly célból,, hogy ez a szer szintén teljesen összeolvasztassék vagy folyékony állapotba való átvezetés nélkül az illesztési helyet befödje. A föltüntetett gép lehetővé teszi, hogy a találmány fémcsövek előállítására alkalmaztassák, azonban megjegyzendő, hogy a találmány nincs ezen alkalmazásra korlátozva, ahnem más téren is használható. Úgy az eljárás egyes folyamatai, mint a gép egyes szerkezetei is csövekhez hasonló vagy a csövektől teljesen eltérő tárgyak előállítására szolgálhatnak. Az eljárás és gép első sorban vékony falú fémcsövek előállítását célozza. Vékony falú csöveknek fémből való előállítása nehezebb, mint a vastag falú csövek előállítása, mert a húzóeszköz bekapaszkodása által a csőkerület egy része könynyen megváltoztatja alakját, miáltal a csőnek nemcsak iránya, hanem általában keresztmetszete és falvastagsága is megváltozik. Az ily fajtájú ismert eljárásoknál rendszerint egy aránylag hosszú sáv húzatik át a gépen és ily módon egységes csővé dolgoztatik föl. Az ekképen előállított cső azután oly hosszú, mint a sáv. A vont yékony- vagy vastagfalú csövek előállítására szolgáló telepek tehát többnyire oly épületből állnak, melynek legalább oly hosszúnak kell lennie, mint a leghosszabb kész cső. Az ismert eljárás természetesen nagyobb számú tanult munkás alkalmazását is szükségessé teszi, kiknek a munkadarabot az előállítás közben megfigyelniük kell. Azonban ennek dacára sem kerülhető el, hogy a cső kezdeti darabja, melybe a húzóberendezés kapaszkodott, valamint az odoron utoljára áthaladt csővég ne birjon a kívánt átmérőtől eltérő átmérővel úgy, hogy tehát ezek a darabok csak hulladéknak tekinthetők. Aránylag rövid csövek előállításánál, mimellett mindegyik munkadarab két végén egyf részt le kell vágni, az említett hulladék az előállítást jelentékenyen megdrágítja. Az ismert eljárással a most említett módon előállított cső azután mint egész, egy odorban kiegyenesíttetik és miután egyes darabokra vágatott, az utóbbiak tanult munkások által szemmérték után és kézzel ismét kiegyenesíttetnek. Ellentétben ezen ismert eljárással a találmány szerinti új eljárás végterméke oly csődarabban áll, mely teljesen egyenes és már a vevő által kívánt hosszal bír. Eddigelé a csövek a gyárakban 6—10 méter hosszúságban állíttattak első és ebben az alakban szállíttattak a kereskedőknek, kiknek azután a csöveket a vevők által kívánt hosszúságra kellett fölvágniok. Természetes, hogy emellett is hulladékkal kellett számítani, mely gyakran a termék 20%-át tette ki. A hulladéknak ezen két lehetősége, ami a nyers anyag 20—30%-át tette hasznavehetetlenné, a találmány szerinti eljárás értelmében teljesen kiküszöböltetik. A találmány szerinti eljárással minden hulladék nélkül nagyobb számban nemcsak egyenletes hosszúságú csövek, hanem tetszés szerinti számban különböző hosszúságú csövek is állíthatók elő közvetlenül a gyárban, miáltal a kereskedők általi megdrágítás teljesen kiküszöböltetik. Az ismert telepeken továbbá különböző átmérőjű csövek előállítására nyers anyag gyanánt különböző széles sávokat kellett használni. A gyárosnak tehát mindig nagy készletet kellett tartania különböző széles sávokban. Ellenben a találmány szerinti eljárással ugyanazon sávból különböző átmérőjű csövek állíthatók elő és pedig egyszerűen az odor változtatása, valamint azon távolság változtatása által, amelyre az áthúzóberendezés szorítópofái egymáshoz közelednek. Ezek az előnyök azon tényből adódnak, hogy az áthúzóberendezésnek a munkadarabba való bekapasz^ kodási pontja az odoroktól mindig egyazon távolságban marad, míg a csövek húzására eddig ismert gépeknél az áthú-