63833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép fémcsövek előállítására

-léről a (G31) toldat terjed lefelé. Az utóbbi a (G32) elreteszelősin forgáspontját képezi, mely sin a lengő keret fölső részén át kiáll és a (G33) kampóval van ellátva, mely a (G34) lemez szélébe kapaszkodik. A (G30) és (G32) sinek egyidejűleg mozognak és így a keretet a cső fölé lengetik, mihelyt a keret a tárcsával a cső által előremozgattatott, amikor is a (G35) toldat a (G32) sinen a (G10) asztal szélébe ütközik, mire a (G32) sin leszoríttatik és a lengő keretet kiakasztja; ezután a lengő keret a (B8) rúgó (14. ábra) feszültsége által kezdeti helyzetébe visszahúzatik. A (G30) sinről a (G36) oszlop (14. és 15. ábra) terjed fölfelé, melynek föl'ső végén a (G37) tag van csuklósan megerősítve (14., 15. és 20. ábra); az utóbbi a (G10) asztal fölé nyúlik és a (G38) szögemeltyű hasítékába kapaszkodik. A (G38) szögemeltyű lengethetően van a (G10) asztalra erősítve és egyik karja hasítékkal van ellátva, melyen a szánra erősített (G39) csap átnyúlik. A vágószerkezet tehát a munkadarab által önműködően szabályoztatik, összemüködésben a (H2) alakzóval, mely a vágótárcsától bizonyos távolságban rendeztetik el, és pedig oly módon, hogy ezáltal a levágandó csődarab hossza meghatároztatik. Az alakzó (H2) ujját a (H3) szabályozórúd (5. ábra) tartja, mely egészen a szánig terjed. A szabályozórúd két a szánon elrendezett (G40) (5. és 20) ábra) ágyazásban forgathatóan fekszik, és a húzópadtól bizonyos távolságban a (H4) oszlopban (1. és 5. ábra) van alátámasztva. A szabályozórúd azonban a (G40) ágyazásokban hosszirányban nem tolható el úgy, hogy a szabályozórúd a cső által mozgatva, egyidejűleg a szán mozgatását létesíti. A vágó- és mérő szerkezet működési módja a következő: A cső az áthúzóberendezésből, valamint a fényesítőberendezésből kilépve, a (G10) asztal fölött a (G2) szorítóberendezésen áthalad, míg vége a (H2) alakzóba ütközik (2. és 5. ábra), mely utóbbi a cső pályájába nyúlik. Minthogy az áthúzóberendezésnek a csőbe való bekapaszkodása által a cső tovamozgattatik, ennek folytán a cső a szabályozórúdat maga előtt tolja. Ezáltal a (G12) szán mozgásba hozatik és a szorítók oly módon működtetnek, hogy a munkadarabot megfogják és aképen tartják fogva, hogy levágható. A szán, valamint a vágótárcsat tartó kieret tehát a csővel együttesen mozog és a következő pillanatban a keretet a szán a cső fölé lengeti és pedig a (G38) szögemeltyű, a (G37) tag, valamint a (G30) és (G32) sinek közvetítésével úgy, hogy a vágótárcsa a két szorítópár közötti térbe lép és a csövet elvágja. A vágási folyamat a cső mozgása közben megy végbe, miért is a vágótárcsa a (G27) kar segélyével a csővel szintén együttmozog. Mihelyt a vágótárcsa a csövet átvágta, a (G32) reteszsin a lengő keretet elereszti, mely most a (G8) rúgó hatása folytán a (G9) ütközőhöz eredeti helyzetébe visszatér. A szán azonban tovább mozog, míg a (G25) csap a helytálló (G26) karba ütközik. Ezen ütközés által a (G16) szorítópofák nyittatnak és a cső szabaddá tétetik. Közvetlenül a szorítók nyitása előtt a szabályozórúd (H5) karja (5, 13. és 20.) ábra a (G10) asztal (H6) fölületére fut föl és ezáltal a szabályozórúdat elforgatja úgy, hogy az alakzó (H2) ujja a cső útjából eltávolíttatik. Ha már most a (H2) ujj nem áll a cső útjában, és a szorítók nyitva vannak, akkor a (G13) súly hatása alatt a szán is visszatér kezdeti helyzetébe és emellett a lengő keretet és a tárcsát magával húzza. Eszerint tehát az egész szerkezet ismét a kezdeti helyzetet foglalja el és a következő folyamatra kész, mihelyt a következő cső szabad vége az alakzó ujjába ütközik. A (H2) ujj célszerűen két karral bír, melyek egyike az cső útjában fekszik, mint ezt az (5. és 17. ábra mutatja, míg a másikat a (H7) súly terheli, mely az alakzót azon helyzetbe visszafordítja, melyben az a cső útjában fekszik, mimellett a visszaforgatás azon időpontban történik, amelyben a szán kezdeti helyzetébe visszatér. A cső útjában (H8)