63831. lajstromszámú szabadalom • Vasbetonfödém
hidaló (a) főmerevítőrudak egy sora van elrendezve, mely rudak végei a (b) lehorgonyzógyűrű köré vannak hajlítva. A (b) gyűrőt a (d) födémtámaszban fekvő, egyszerű (e) tartónak sugárirányban kifelé irányuló (f) karjai tartják. A (d) födémtámasz ismert módon, merevítésekkel van ellátva és pedig az (e) fémmaggal és az ehhez képest ekcentrikusan elrendezett (g) gyűrűkkel. Lehet azonban oly támaszokat is alkalmazni, melyek vértezete máskép van kiképezve ós melyek egy vagy több maggal vannak ellátva. A találmány értelmében az (a) főmerevítőrudak megerősítésére szolgáló (b) gyűrűvel konaxiálisan a (h) segédlehorgonyzógyűrű van elrendezve, mely a (b) gyűrűnél nagyobb átmérőjű. A (h) segédgyűrű nem a (c) tartón nyugszik, hanem az (a) főmerevítőrudak alatt fekszik és építés közben alkalmas módon alátámasztatik. Ha a födém elkészült, a (h) segédgyűrűt a betonmassza, melybe be van ágyazva, elegendő mértékben alátámasztja. A (h) segédgyűrűn célszerűen lehajlított végeik útján vannak lehorgonyozva a (j) segédmerevítővasak, melyek a födémtámaszhoz képest sugarasan csoportokban vannak elrendezve és a főmerevítőrudak csoportjai közé vannak beiktatva. A (j) rudak a támasztól elegendő messze terjednek, hogy a függőleges és körülbelül függőleges terhelés egy részét felvegyék és pedig egy darabbal a födém feszültségi zérusvonalán túl nyúlnak. A (j) rudak az azokat beágyazva tartó födém fölületével körülbelül párhuzamosak és a főmerevítőrudakkal azonos vízszintes síkban vagy ez alatt fekhetnek. A (j) segédmerevítővasak kívül le vannak hajlítva és sugárirányban és. lefelé haladva a támaszhoz visszavezettetnek ugy, hogy a (c) támasznak az alsó oszlop fejét körülfogó hengeres (k) koszorújához támaszkodnak. A (j) vasak ily módon konzolokat alkotnak, melyeknek a (h) gyűrűhöz csatolt fölső része húzásra, a (k) koszorúhoz támaszkodó fölső rész pedig nyomásra van igénybevéve. A födém feszültségi zérusvonalában vagy ahhoz közel (1, m) gyűrűk vannak elrendezve, melyeket a (j) segédmerevítővasak körülfognak és mely gyűrűk egyike az (a) főmerevítőrudak fölött, másik pedig azok alatt fekszik. Ezen gyűrűk a vértezet egyéb részeivel való összekköttetés és a betonmassza fölvitele közben alkalmas módon alá támasztatnak. A (j) segédmerevítővasak két-két külön részből is állhatnak, melyek közül a húzásra igénybevett fölső rész a (h) gyűrűvel és a tartógyűrűkkel van öszszekötve, míg a másik rész a tartógyűrűkön szabadon fölfekszik. Mindenesetre azonban a födémtámasz körül körben, bizonyos távolságokban a (c) tartó (k) koszorújához támaszkodó (n) nyomórudak lehetnek elrendezve, melyek az (1, m) gyűrűk közül az alsóra vannak fölfektetve. A (c, k) tartó ismert módon sugárirányú (p) bordákkal van merevítve, melyek alsó végükön a velük célszerűen egy darabot képező (r) gyűrűt tartják. Ezen gyűrű célja a részek merevítése és a (k) koszorú elgörbüléseinek megakadályozása úgy, hogy a koszorút beágyazva tartó betontest zavarásai elkerültetnek. Az (r) gyűrű átmérője nagyobb, mint a (d) támasz (e) magjának átmérője úgy, hogy a gyűrű ós a mag között betonréteg foglalhat helyet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasbetonfödém, melynek főmerevítő rúdjai a födémtámaszok által tartott gyűrűkön vannak lehorgonyozva, jellemezve a főmerevítőrudak alatt fekvő segédlehorgonyzógyűrű által, mellyel húzásra igénybevett segédmerevítővasak vannak összekötve, míg ezen vasak alatt a födémtámaszban fekvő tartó koszorújához támaszkodó nyomórudak vannak elrendezve. 2. Az 1. igényben védett födém foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy mindegyik egy húzó- és egy nyomórúdból álló segédmerevítővaspár egy-egy a födémtámaszból sugarasan kiinduló és a támaszhoz ismét visszavezetett rúd által van képezve.
