63830. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légvezetékeknek a szigetelőkön való megerősítésére

13. ábra a rögzítő fölerősítésére való fogó alaprajza, míg a 14. és 15. ábra ezen fogó homloknézete két különböző helyzetbein. A találmány érteimében a teitszés szerinti (1) vereték a tetszés szerinti alakú és szerkezetű (2) szigetelőre egy fémből, legcélszerűbben ónozott vasból készült (3) rögzítő segélyével erősíttetik föl. A (3) rögzítő a szigetelőnek azon körhoronyszerű nyakára illeszkedik, melybe eddig a vezetéket illesztették és ezért oly keresztmetszettel bír, hogy ezen nyakba pontosan beillik (4. ábra). A (3) rögzítő fölilleszthetősége céljából két vagy több csuklósan összekötött részből áll, melyeik a rögzítőt szétnyithatóvá és összecsukhatóvá teszik; a 8. ábrán egy három részből és a '9. ábrán egy két részből álló rögzítő nyitott állapotban van föltüntetve. A rögzítő két szabad végeinek a szigetelőn való összekapcsolására többféle szerkezet alkalmazható. A rajzon föltüntetett példaképem kivitelnél az egyik (4) rögzítővég villaalakúan van kiképezve, melynek ágai közé a másik ímegvékonyított (5) villavég beilleszthető. A két (4, 5) villavég harántirányú (6) hasítéikkal vagy egyéb áttöréssel bír, melyeken a végek kellő összehúzása után egy (7) ék vagy csapszög átdugható, miáltal a rögzítő a szigetelőn szilárdan meg van erősítve. A rögzítő hátsó része egy (8) toldattal vagy kiszélesítéssel bír (3. ábra), mely a szigetelő nyaka fölött egy keskeny (9) horonnyal bír; ezen horony úgy van méretezve, hogy az (1) vezetősodronyt pontosan körülvesd, anélkül, hogy azt deformálná úgy, hogy ha a rögzítőt a (9) horonyba illesztett vezetékkel együtt a szigetelőre erősítjük, akkor a vezeték a szigetelőhöz szoríttatik, ami a vezeték igen szilárd és elmozdíthatatlan megfogását 'eredményezi. Az 5. ábrán föltüntetett kiviteli alak abban különbözik az 1—4. ábrák szerinti kiviteli alaktól, hogy ennek (8) toldatán nem egy, hanem két (9) horony van kiképezve úgy, hogy ezen rögzítővel két (1, 10 sodronyvég erősíthető a szigetelőre. Minthogy ezen sodronyvégek a rögzítő férne által elektromoson vannak kapcsolva, eaen rögzítő két sodronyvég összekötésére használható. A 6. és 12. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál szintén két (9) horony van kiképezve, azonban ezen hornyok a (8) toldaton köröskörül futnak, mimellett Va£y a fölső vagy az lalsó horony egy szigetelőanyagból, pl. fiberből készült (10) darabon van kiképezve, úgy, hogy a két horonyba fektetett (1, D sodrony végek egymástól el vannak szigetelve. A (8) toldaton már most egy kis elforgatható (11) fémforgattyú van elrendezve, mely függélyes helyzetében mindkét sodronyvégre fekszik és így az elektromos kapcsolatot létrehozza; ha ezen kapcsolatot szét akarjuk bontató, akkor a (11) forgattyút akként forgatjuk el, illetve állítjuk be, hogy a szigetelt vezetéket ne érintse. Ezen kapcsolós berendezés igen célszerűen a vezeték fegyes szakaszainak végein használható, mimellett az egyes szakaszok ellenőrzés céljából bármikor szét- és ismét összekapcsolhatók. A 10. és 11. ábrán a berendezésnek egy igen egyszerű és csekély költséggel előállítható villámhárítóval való kombinációja van föltüntetve. Ezen berendezésnél a (8) toldatba egy, a villámhárítók ismert (12) fogazásával ellátott (13) fémbetét van beerősítve, mely így a Vezetékkel elektromos kapcsolatban áll. A (8) toldatba továbbá egy (14) fiberdarab van beszerelve, melybe egy ugyancsak villámhárító-fogakkal ellátott (15) fémdarab van beerősítve; a (15) fémdarab fogai ía (12) fogakkal szemben vannak elhelyezve, anélküli, hogy azokkal érintkeznének. A (15) fémdarab a (16) csavar útján egy (17) föld vezetékkel van öszszekötve. A 13—15. ábrákon föltüntetett fogó a rögzítőnek a szigetelőre való fölerősítésére szolgál és lényegében a rendes fogókhoz hasonlít; a fogó (18) pofái oly (19) [mélyedésekkel bírnak, melyek a (4, 5) rögzítővégekre illenek, úgy, hogy, ha a rögzítőt a szigetelőre helyezzük és kézzel a két (4, 5) véget összenyomjuk, ak-