63802. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénnek piritből való kivonására
vagy HerreshoYf-féle kemence, (amelyben a piricet élénk mozgásnak, kavarásnak lehet alávetni), mely belülről gáz és levegő keveréke által képezett közvetlen láng által van fűtve. A hozzávezetett levegő mennyisége olymódon szabályoztatik, hogy a létesített láng, annak dacára, hogy szükségképen nem erősen redukáló láng, semmi esetre se legyen oxydáló láng. A vízgőz vagy a víz, mely gőzzé alakul át, előnyösen minden lap vagy asztal közelében elrendezett nyílásokon keresztül és pedig a kemence alsó lapjai közelében nagyobb mennyiségekben vezettetik be, mimellett a kemence egy hosszú evakuálócsővel összekötött kiömlőnyílással bír. Ezen evakuálócsőbe azonkívül egy külön ' vízgőz- vagy vízvezeték torkollik. Midőn a kemencét a kívánt hőfokra, előnyösen valamivel a kén lepárlási hőfoka, 700° C-fölé hevítettük, a piritet folytonos módon, a lehető leggyengébb levegőhozzávezetés mellett bevezetjük. Szükséges, hogy a kemencében egy igen gyönge belső nyomás állandóan fönntartassék, ezt a gázok expansiója következtében igen könnyen elérhetjük; ez minden káros levegőfölösleg visszatérését megakadályozza. Fontos, hogy a pirit a kemencében időzése alatt a lehető legnagyobb mértékben mozgattassák, kavartassék, mert ellenkező esetben csak igen gyönge kénmennyiséget nyerünk. Az égéstermékek a hosszú avakuáló csőbe emelkednek, amelyben a hőmérséklet több száz fokkal redukálva van és sárga kéngőzzel számbavehető kéndioxyd koverék nélkül terhelve eltávoznak. Ezen tény a gázok analízise által megállapítást nyert. Az evakuáló cső a kéngőzt és az égéstermékeket egy gázmosó készülékbe, mint pl. az ismeretes Thiesen-féle készülékbe vezeti, ahol a légkör a. mosókészülék vizében finoman elosztott kénnek kicsapása által gyorsan deríttetik, mire a ként a vízből bármely módon kivonjuk. A kemence belsejében végbemenő reakciók a következők: 1. A pirit (FeSa ) megbomlik, a kén kéní i i kjában lépárlodik; a kéngőz egy kis része pedig az esetleg jelenlévő fölös oxygénnel vegyül. 2. A vízgőz a meleg vas által megbomlik, miáltal hydrogén in statu nascendi keletkezik ; mimellett az oxygén a vassal vegyül és főleg vasoxydot (Fe2 Os ) képez, az in statu nascendi állapotban lévő hydrogén pedig a kéngőz egy részével tovább vegyül kénhydrogénné (H2 S). 3. Ezen kénhydrogén (Ha S) az esetleg jelenlevő kéndioxyddal (S02 ) vegyül, miáltal a kén kicsapatik: 2 Ha S + S02 = 2 Ha O + 3S a kicsapott ként a kéngőz és az égéstermékek magukkal ragadják a kondenzátorba. 4. A.gázban foglalt szénoxyd (CO) segítségével szénoxyszulfid (COS) képződik. Ezen képződés rendes körülmények között tetemes kénveszteséget vonna maga után. Ezen hátrányt egy külön vízgőzt hozzávezetőcső alkalmazása által elkerüljük, mely mint föntebb említeitük, az evakuálócsőbe torkollik. Az ezen csőben uralkodó alacsonyabb hőmérsékletnél ezen vízgőz a szénoxyszulfiddal (COS) hat, miközben (H2 S) és (COa ) képződik. Ezen kénhydrogén (Ha S) a kéndioxydfölösleggel (S02 ) ép úgy, mint a kemencében előállított kénhydrogén (H2 S), szintén csereboralásba lép. Vízgőz nélkül a vas olvadni, a piritrészecskék pedig összetapadni törekszenek, ez azonban azon csekély vízgőzmennyiség bebocsátása által teljesen elkerültetik. A víznek vagy vízgőznek a forró vas által való megbontása vasoxidot (Fe2 08 ) létesít és a legnagyobb pirit darabokat is aprítani és szétdarabolni törekszik. A jelen találmányunk tárgyát képező eljárás egy jellemzője a szállított csekély oxygénmennyiségnek azon elemekkel való vegyülésében áll, amelyekkel, mint pl. a vassal és a gázzal való vegyülés kívánatos, míg a kéngőzzel való vegyülés nem kívánatos, mert kéndioxydot (S02 ) létesítene. Előnyös, ha mindjárt nem is lényeges, a pirittel együtt csekély mennyiségű meszet alkalmazni. A mész ugyanis olvadásellenea szer gyanánt hat azáltal, hogy megakadá
