63797. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatoknak összeütközés ellenében való biztosítására

— 511 — ábra) át a távolabb fekvő (bl) átkapcsolóhoz jut és ezen, a vastagabb vonalakkal kihúzott úton, a (112) vezetéken, a (81) ágyazó karon, a (85) fegyverzeten, a (89) kontaktuson, a (136) vezetéken, a (90) kontaktuson, a (86) fegyverzeten, a (82) ágyazó karon, a (118, 119) vezetékeken, a (68) elreteszelő elektromágnesen, a (120) vezetéken, a (98) kontaktuson, a (122, 123) vezetéken, a (83) ágyazó karon, (87) fegyverzeten, a (91) kontaktuson, a (135) vezetéken, a (88) kontaktuson, a (84) fegyverzeten, a (80) ágyazó karon, a (106) vezetéken folyik át és a (100, 146) vezetékeken tér vissza a (42), illetve a (44) fölfutási kontaktushoz. A (119) vezetéktől elágazó (122) vezeték és a két, a (68) elektromágnes (67) fegyverzetének meghúzásánál egymással érintkezésbe jutott (97, 98) kontaktus között van a (121, 137) vezetékek segélyével a (60) elektromágnes bekapcsolva. A (68) elreteszelő elektromágnesnek (67) fegyverzetét az elektromágnesen átfolyó áram a nem reteszelő állásába állítja és, minthogy az ekkor a (60) elektromágnesen átfolyó áramnak iránya ellentétes azon áramnak irányával, mely akkor folyik át, a mikor az áramkört az (al) átkapcsolónál elrendezett (41) fölfutási kontaktus zárja, a (62) fegyverzet ezen áramnak és a (61) állandó mágnesnek hatása alatt, a vele csuklósan összekötött és a (63) csap körül elforgatható (64) nyújtványával együtt akként fordul el, hogy a (69, 71) a (70, 72) és a (75, 77) áramzárók kinyiinak és a (75, 77) kontaktusok egymással érintkeznek, tehát a (60) elektromágnessel a (94) ellenállást kapcsolják párhuzamosan, mely a (122) vezetékkel a (133) vezeték és a (121) vezetékkel, a (132) vezeték, a (77, 75) kontaktusok és a (129, 128) vezetékek útján van összekötve. Ha a mozdonyon alkalmazott kontaktus a (46) vagy (47) fölfutási kontaktussal érintkezik, az ehhez közelebb eső átkapcsolót teljesen ugyanúgy befolyásólja, mint ahogyan az a láncolatos kapcsolásnak esetében (23. ábra) az (e), illetve a (g) átkapcsolóra vonatkozólag ismertetve van, vagyis a (46) fölfufási kontaktus (25. ábra) zárja, a (47) fölfutási kontaktus pedig nyitja a (69, 71) és a (70, 72) áramzárókat és a (46) fölfutási kontaktus nyitja, a (47) fölfutási kontaktus pedig zárja a (75, 77) áramzárót. Úgy a láncolatos (23. ábra), mint a párhuzamos kapcsolási elrendezésnek esetében (25. ábra) annak megfelelően, hogy a (60) relaiselektromágnese melyik irányban folyik át az áram és melyik irányban forgatja el az elektromágnes a (62) fegyverzetet és ennek (64) nyújtványát vagy a (94) vagy a (95) ellenállás van a (60) elektromágnessel a (62) fegyverzetnek (64) nyújtványán elrendezett és a (77), illetve a (76) kontaktussal érintkező (75) kontaktuson át párhuzamosan kapcsolva. Épp így, mindkét kapcsolási elrendezésnek esetében, a (67) fegyverzetnek meghúzátásánál, annak Y-alakú (66) csúcsa eltávolodik a (62) fegyverzet (64) nyújtványának V-alakú (65) csúcsától úgy, hogy a (62) fegyverzet szabadon mozdulhat el úgy az egyik, mint a másik irányban, annak megfelelően, hogy mily irányú áram folyik át a (60) elektromágnesen. Ha a (68) elektromágnesnek áramköre megszakad, a (67) fegyverzet saját súlyának hatása alatt normális állásába tér vissza és ebben mindaddig megmarad, míg a mozdonyon elrendezett kontaktus egy újabb fölfutási kontaktussal érintkezésbe nem jut és a (68) elektromágnesen áram nem folyik át. A (67) fegyverzetnek az a célja, hogy más biztonsági szerkezeti részek mellett, a (62) fegyverzetet azon állásában tartsa meg, amelybe azt a (60) elektromágnesen átfolyó áram állította. A (68) elektromágnest és ennek (67) fegyverzetét solenoid és ennek magja is helyettesítheti. A fölfutási kontaktusok (3. ábra) akként vannak alakítva, hogy (50, 51) kontaktuslemezeik mindaddig egyidejűleg érintkeznek a mozdonyon alkalmazott (160, 171) áramvezető rudaknak kontaktusgörgőivel