63797. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatoknak összeütközés ellenében való biztosítására

- 12 -vétetik, a vonat a (43) megállító kontaktus fölött való elhaladásánál meg is állíttatik. Annak következtében, hogy az (U) és (W) szakaszokba egy másik szakaszbeosztásnak (V) szakasza is belenyúlik, az ugyanazon a vágányon, egy irányban haladó vonatok között lévő térköz igen kicsivé tehető, ha valamely szakasznak megállító kontaktusai és az ebbe belenyúló szakasznak megállító kontaktusai között lévő távolság megfelelően van meg.választva. Az (U, W) és a (V, X) szakaszok egymást kölcsönösen blokkozzák.' A berendezés tehát, normális viszonyok között, a vonatközlekedést biztosítja; hogy azonban a vonatoknak biztonsága akkor se legyen veszélyeztetve, amikor a berendezésnek átkapcsolói, vezetékei vagy más részei megrongálódtak, további biztosító szerkezetek is vannak alkalmazva, melyek főleg abban pállanak., hogy a (183) elektromágnes a vészsípot, •az indító tolattyút és a féknek vezérszelepét működtető áramköröket oly módon befolyásolja, hogy a vészsíp megszólaljon, a gőzbevezetés elzárassék és a fékek meghúzattassanak, mihelyt a berendezésben a normális állapot megszűnik. A (183) elektromágnesnek (214) fegyverzetét saját súlya és a változtatható feszültségű (216) rúgó a (215) kontaktusokra szorítja (20 .ábra), míg a (183) elektromágnesen átfolyó áram a normális értékét el nem érte. Ha az elektromágnesben normális erősségű, vagyis oly erősségű áram folyik, amelynek alsó határa a (214) fegyverzetnek súlyától és a (216) rugónak feszültségétől, fölső határa pedig a (220)- karnak súlyától és a (223) rúgónak feszültségétől függ, az elektromágnes a (214) fegyverzetet a (215) kontaktusokról leemeli és a szigetelt (218, 219) kontaktusokra szorítja, melyek az elforgatható (220) karra vannak szerelve, míg a szigetelt (221) kontaktust a beállítható feszültségű (223) rúgó a (222) kontaktusra szorítja. Ha a (183) elektromágnest gerjesztő áramnak erőssége a normálisnál nagyobb, a (214) fegyverzetre ható nagyobb erő a (220) kart a beállítható feszültségű (223) rúgónak hatása ellenében megemeli és így a (221, 222) kontaktusok között az érintkezést megszakítja, minek következtében a (176) áramforrást és a (179, 180, 181) elektromágneseket tartalmazó áramkör is megszakad, az elektromágnesek gerjesztésüket elvesztik, tehát a vészsíp is megszólal, az indító tolattyú elzáratik és a fékek meghúzatnak. Ezenkívül a (175)' elektromágnes is elveszti gerjesztését, a „szabad" pályát jelző (185) síp megszólal és a (186) miniature-jelző „szabad" pályát jelez. Ezeknek a jelenségeknek együttes föllépte a zavar mineműségéről biztosan tájékoztat, mert ezen jelenségek együtt csak akkor lépnek föl, amikor a (83) csévében folyó áramnak erőssége a normálisnál nagyobb. Hogy a (62) fegyverzetnek helytelen működése a vonatnak az ezen fegyverzetnek működtetésére szolgáló fölfutási kontaktusok fölött való elhaladása közben, fölismerhető legyen, a (60) elektromágnessel a (92, 93) ellenállások láncolatosan és a (94, 95) ellenállások párhúzamosan akként vannak kapcsolva, hogy a berendezésnek nem normális állapotánál, a (183) elektromágnesen átfolyó áramnak erőssége a normálisnál kisebb vagy nagyobb lesz és az elektromágnes a zavart a föntebb ismertetett módon jelzi. Ha a vonat a szakasznak egyik vagy másik végén elrendezett (41) jelző kontaktus fölött halad el (23. ábra), a (175) áramforrásból kiinduló áram a (69, 71) és a (70, 72) áramzárókon és a (105) elektromágnesen át á szakasznak távolabb fekvő átkapcsoló]ához jut és, ha a (69, 71) és a (70, 72) áramzárók zárva vannak, j a (60, 68) elektromágnesek a (94) ellen-I állásnál nagyobb (95) ellenállással párhúzamosan vannak kapcsolva. Az ekkor a (175) áramforrástól kiinduló és a (183) elektromágnesen, a (105) elektromágnesen, a (60, 68) elektromág-