63770. lajstromszámú szabadalom • Kötélhajtókorong a kerületén elrendezett szorítóemelőkkel

támaszkodik, úgy hogy a négyélű rész leszorítva éleivel a lerézselt emelőfölületeken csúszik. A (p) négyélű rész hosszirányban a (c) emelő (1, m) szárnyai között van vezetve. Az (o) dugattyú alsó végével az (a) kerékkoszorúban alkalmazott (q) furatban az (r) rúgó hatása ellen föl- és lefelé csúszhat. Az (o) dugattyú alkalmas magasságban a két oldalra kinyúló (s) ütközővel van ellátva, mely a dugattyú lefeléhaladásánál a kerékkoszorúra fekszik föl. A kerékkoszorú lépcsőzetesen van kiképezve, amennyiben a kerület irányában haladó két (t, u) fok ós az ezekre merőleges két (v, w) fok van al'kalmazva. A (t, u, v, w) fokok szélességi mérete az (s) ütköző szélességének fele meg, a négy fok magasságai pedig egymástól néhány mm.-rel különböznek. A találmány tárgyának működési módja a következő: Ha az (o) dugattyút leszorítva a (b, c) szorító emelőket a kerékkoszorúra helyeztük, ezen emelőket az (r) rúgó hatása alatt álló (o) dugattyú legmagasabb állásukba szorítja, melyet a (b), illetőleg a (c) emelőnek az (a) kerékkoszorú alá kapaszkodó (b'), illetőleg (c') végei határoznak meg. Az (n) kötél fölfutásánál azon emelőpárokat, melyeken a kötél fekszik, a kötél saját súlya, illetőleg terhelése által létesített erők sugárirányban lenyomják, miközben a (d, e) nyelvek bélelt (f, g) ágyaikban süllyednek, a (b) emelő (k) szárnya a (c) emelő (1, m) szárnyai között elmozog, a (b, c) emelők szabad fejvégei a kötelet maguk között megszorítják és az (q) dugattyú lefelé mozog, Az (n) kötél által gyakorolt nyomás gyöngülésénél az emelőket a rúgóhatás alatt álló (o) dugattyú nyitott helyzetükbe vezeti vissza, mert a (b, c) emelők magassági helyzete a dugattyú mindenkori állásától függ. Minthogy a dugattyú állása meghatározza, hogy a szorító emelők fejvégei az (n) kötél megszorítása yégett egymáshoz mennyire i kötelednek, a találmány szerint a dugattyú elállítható lökethatárolásának alkalmazása | által arról gondoskodtunk, hogy a szorító emelőket különböző vastagságú kötelekhez lehessen alkalmazni. Az ezen célra való lökethatárolás az (s) ütközőből áll, mely az (a) kerékkoszorúnak különböző magasságú négy (t, u, v, w) foka közül egyikre fekhet föl; a (p) négyélű résznek, melynek helyzete az (o) dugattyúnak az (1, m) szárnyak között való egyszerű forgatása által határozható meg, megfelelő beállítása által a négy (t, u, v, w) fok közül egyiket az (s) ütköző támasza gyanánt lehet meghatározni. A 2—4. ábrák pl. az (o) dugattyú beállítását tüntetik föl a kerület irányában haladó két fok közül az alsó (u) fok számára, az 5. ábrán ellenben a derékszöggel elforgatott (o) dugattyú (s) ütközője a (w) harántfok számára beállítva látható. Az (o) dugattyú természetesen megfelelő elforgatása által a (t, v) fokok számára is beállítható. A találmány tárgya által elérhető műszaki előnyök abban állanak, hogy egyrészt a szorító emelők karjainak fölfekvési fölületükön való ide-oda csúszása meg van akadályozva, másrészt könnyen megmunkálható perselyágyak mellett a kerékkoszorú áttörései fölöslegesek, melyek az ismert szerkezeteknél az emelőkarokkal kapcsolódó rugók átbocsátására szükségesek. Ez azon előnyt biztosítja, hogy a kerületi beosztás egyik emelőpár közepétől a másik pár közepéig a kerékkoszorú jelentékeny gyön.gítése nélkül nagy mértékben kisebbíthető. Ezen körülmény azért fontos, mert ennek folytán a korong kerületén tetszőleges számú emelőpárokat lehet elrendezni, tehát a kötélnek emelőpáronként való megszorítása csekély lehet. Az elrendezésnek még az a nagy műszaki előnye, hogy a kötelet a vele kapcsolódó szorító emelők nem sértik meg. A találmány tárgya továbbá azon előnyt nyújtja, hogy a szorító emelőpárokat szétnyitó rugókat beillesztésük céljából végeiken nem kell elgörbíteni, tehát ezen rugók törés ellen jobban vannak biztosítva. Az (o) dugattyú alkalmazása által lehetséges lökethatárolás annyiban nagyon elő-