63765. lajstromszámú szabadalom • Hőmérő

falvastagságú üvegcsövéhez szorosan hozzányomulva mozog, míg a másik, (c) karjának vége az (f) mércén két áramkörzáró (g) és (h) ütköző között játszik. Ha a (d) úszótestecske, vagy pedig még inkább a (b, c) kétkarú lengőemelő mágnes gyanánt van kiképezve, akkor világos, hogy a (b, c) lengőemelő a (t) úszótestecske minden mozgásában részt vesz, és így a (c) kar csúcsos vége, amely a hőmérőhöz képest fordított értelemben elrendezett (f) mércén mozog, a hőmérő higanyoszlopának mindenkori fölszinét, vagyis annak a helyiségnek a hőfokát fogja mutatni, ahol a hőmérő elhelyezve van. Ha már most a (c) emelőkar végének pályájába magában véve ismeretes (g) és (h) áramkörzáró ütközőket állítunk, és összekötjük ezeket valamely jelzőkészülékkel, vagy más mechanikai művel, akkor mindannyiszor könnyen jelezhetjük, hogy túlléptünk bizonyos hőfokot, vagy annak alatta maradtunk, tehát egy bizonyos hőfokot folytonosan egyenletesen megtarthatunk, illetve mindenkor újra helyreállíthatunk. Ha a (b, c) emelőt mágnes gyanánt képezzük ki, akkor ez permanens lehet (1. ábra), vagy pedig elektromágnes (2. ábra). Ezen utóbbi esetben a hőmérő felé eső (b) kart (i). mágnestekercselés veszi körül, amelyben — amíg a készüléket használjuk — egyenáram kering, illetve amely tekercselés valamely egyenáramkörbs Van bekapcsolva. Emellett a (b, c) emelőt áramvezető gyanánt használhatjuk, amennyiben egyik (c) karját a másik (b) karjától elszigeteljük és a (b) kart a (k) kengyelszerű csapágytartón át, a (c) kart pedig az (n) vezetősínen és (m) gördülő kontaktuson keresztül kötjük az áramforráshoz. Az (m) gördülőkontaktus és (n) vezető sin emellett egyúttal részét képezheti annak a vezetéknek, amely a (g), illetőleg (h) ütköző révén zár egy áramkört. Az elektromágneshez való áramhozzávezetés történhetik azonban a csapágyszögeken keresztül, amelyek között a lengő emelőkar ágyazva van, és amelyek ebben az esetben egymástól jól elszigetelendők. A gördülő kontaktust legcélszerűbben a 3. és 4. ábrából látható módon szerkesztjük. Az (m) áramzáró csigácska (r) kengyelbe van ágyazva, amely fölső részénél fogva (s) csapágyszögek körül lenghetően van fölfüggesztve a (t) keretre. A (t) keretet a (c) kar hordja, illetőleg a keret a "(c) karnak egy részét képezi. Az (m) áramzáró csigácska átmérőjét úgy választjuk, hogy amikor hozzáér az (n) vezetősínhez, akkor az (s) csapágyszögeken és a csigácska középpontján átmenő sík ne legyen párhuzamos a gördülő-pályával, hanem ferdén álljon hozzá. így a súlyerőnek olyan komponense képződik, amely folytonos érintkezést biztosít a sin és a csigácska közlött, másrészről pedig az érintkező részek közötti súrlódás a lehető legkisebb mértékre van korlátozva. Már most, hogy a készüléket tetszésszerinti helyiségekben, vagyis szükség szerint magas vagy alacsony hőfokoknál használhassuk, a (g) és (h) áramzáró ütközőket jelen találmányom szerint az (f) mércének egyúttal áramvezeték gyanánt szolgáló (o) sinje mentében beállíthatjuk úgy, hogy az ütközők a mérce bármely helyén szerepelhetnek. A készüléket ismeretes módon (p) alaplapra erősítjük, amely egyúttal a különféle áramvezetékek csatlakozó helyeit tartalmazza és amelynél fogva a készüléket falra akaszthatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hőmérő, mely bizonyos legmagasabb és legalacsonyabb állásában egy, a higanyoszlop felszínén úszó mágneses természetű test, valamint egy, ezáltal befolyásolt, és szükség esetén ugyancsak mágneses, áramkörzáró emelőkar révén villamos jelzőkészüléket hoz működésbe, jellemezve azáltal, hogy az áramkört záró emelőkar kétkarú, a