63763. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fölvonó- járószékek megállásának önműködő beállítására
2 -többé állandó nagyságú eleven erőhöz igazodni, hanem a mindenkori megterhelés szerint önműködően előbb vagy utóbb történik és az egyes rakodószintekre való beállás pontos leszen. A kitérítő vezeték kilengését nemcsak a kikapcsolóműnek, hanem a motor fékművének vezérlésére is fölhasználhatjuk. A fékező erő karjának, illetve nagyságának, vagy pedig a légpárnás ütköző fojtásának szabályozásával beállíthatjuk a mindenkori terhelésnek pontosan megfelelő fékezési munkát úgy, hogy a járószék megállása ismét önműködő és pontos leszen. Jelen találmány tárgyának egy kiviteli alakja lényegében abban áll, hogy a kitérítő vezeték kilengéseit hasznosító vezérmű gyanánt egy éket használunk, amely a fölvonó vezértengelyén ide-oda járó vándoranyával együtt halad, miközben maga is egy tengelyen csúszik, és amely ék kijjebb vagy beljebb tolhat csapszögszerű nyúlványokat, amelyek a vándoranyán haladásának mindkét irányában vannak, és előbb vagy utóbb történő ütközést létesítenek a vándoranya és vele az egyes rakodószinteknek megfelelően szembeállított ütközőpofák között. A jelen találmány tárgy a leírt berendezéseknek további kiviteli alakja is, amely lényegében abban áll, hogy a kitérítő vezeték kilengéseit továbbközlő erőátviteli mű, valamint az ennek mozgását fölhasználó vezérmü között olyan összeköttetés van, amely a járószék mozgása közben oldódik, ellenben a vezérműnek a járószék nyugalmi állapotában beálló helyzetét fékezéssel biztosítja. A kitérítő vezeték lengő játékának biztosítására a telierkötél változó oldalnyomásával szemben ellensúlyt, vagy rúgót alkalmazunk, de jelen találmány szerint azt is megtehetjük, hogy ezen hatás létrehozására egy további vezetéket használunk, amely a fölvonószék ellensúlyának kötelét téríti ki saját hosszirányából, az előbbi vezetékkel össze van kötve, és ugyancsak lenghetően van ágyazva. A jelen találmány tárgyát képező berendezések egy-egy további kiviteli alakja abban áll, hogy a kitérítő vezetéket — ha kettő van, akkor mindkettőt is — a fölvonó dobjának tengelyére ágyazzuk. Ezáltal nem kell külön, rögzített pontról gondoskodnunk, hanem meglévő és alkalmas helyet használhatunk föl a lenghetően való ágyazásra. Az idetartozó rajzok a jelen találmány tárgyának egy példáját tüntetik föl. 1. ábra a fölvonó meghajtásának nézete. 2. ábra ugyanannak alaprajza. 3. ábra a vándoranya nézete. 4. ábra a vándoranya és ütköző alaprajza. 5. ábra ugyanennek oldalnézete. Az utóbbi három ábra nagyobb léptékben van rajzolva, mint az első kettő. Az (M) elektromotor (F) féktárcsás tengelykötés és (Cs) csavarhajtás útján hajtja a (D) kötéldobot. Ezen kötéldobon ellenkező irányú menetben csavarodik föl a (T) teherkötél és (E) ellensúlykötél. Fölmenetkor vagy lemenetkor az indítás úgy történik, hogy (I) indítótengelyt az indítókötél meghúzásával elforgatjuk és így kötélkerék és fogaskerék közvetítésével eltoljuk a (B) beállító tengelyt, amelynek fésűs fogazása (A) önműködő indítót szükség szerint bekapcsolja, illetve kikapcsolja. A megállás pedig úgy történik, hogy a (D) dob (1) tengelyéről (G) lánccal hajtott (K) vezérorsó az (R) rúd által forgásában megakadályozott (V) vándoranyát az orsó hösszában kellő értelemben elmozgatja, és a (V) vándoranya a (B) beállítótengelven lévő, és a beállítókötél meghúzása által vele szemben forgatott egyik (ü) ütközőpofánál fogva eltolja a (B) tengelyt, aminek révén kikapcsolódik az (A) indító és megáll az (M) mótor. Az (Ü) ütközők az egyes rakodószinteknek megfelelően vannak beállítva. A (T) teherkötelet a (gl) görgő kitéríti hosszirányából és ezen kitérítés folytán a teherkötél feszültsége oldalnyomást fog gyakorolni a görgőre. Ez az oldalnyomás arányos a mindenkori terheléssel. A (gl)
