63735. lajstromszámú szabadalom • Kemence mész, különösen cement égetésére

(h) lemezekkel vagy csapóajtókkal zár- ; ható el, vagy pedig kibővített köralakú vagy négyszögletes, az anyag fölvételére szolgáló szájnyílást alkothat (2. ábra). A különböző kamrákat magába foglaló (e) tér alul négy, az (m) akna szájnyílása felé konvergáló (1) lejtős síkban végződik, mimellett a kamrák a (g) dóm alatt alkalmazott (n) nyílásokon át közlekednek az aknával. Az aknában lévő anyag az (1') lyukakon (6. ábra) át betolható rudak segélyével mozgatható. Az (m) akna függélyes tengelyű térből áll, mely fölül az (5, 5) síknak megfelelően köralakú harántmetszettel bír, míg a (3, 3) síknak megfelelően, a közép felé négyszögletessé és alul ismét köralakúvá válik (3—4. ábrák). Az akna ezen sajátszerű alakja megkönnyíti az anyag sülyedését anélkül, hogy az a négyszögletes részben a tűzálló béléshez tapadna és egyúttal elősegíti a huzamot. A kibocsátó, nyílással kapcsolatosan mozgatható rudakból álló rács helyett az (o) lap van alkalmazva, mely akár helytálló, akár mozgatható lehet, mely utóbbi esetben az előnyösen a (p) vezetékben mozgó (q) csavarmenetes rúd végével van összekötve. Ily módon a kemence szájnyílása az (o) lap tengelye körüli forgatásával szükség esetén teljesen elzárható, míg annak a szájnyílástól kisebb vagy nagyobb mértékű eltávolításával az anyag sülyedése tetszés szerint szabályozható. Az említett lap jó zárás céljából homokkal töltött gyűrűalakú horonnyal látható el. A fölső 11—11 síkon fölhalmozott mészkövet a (h) csapóajtó kinyitás^ után az (e) kamrákba, azaz a dóm körüli közbe (1. ábra) bocsátjuk, vagy pedig az a töltőnyílásból önmagától sülyed e térbe (2. ábra). Mindegyik esetben az anyagot az aknából fölszálló és a kémény elérésére szükségképen az (e) téren áthaladni kényszerülő meleg gázok előzetesen hevítik, és az (e) tér kamráinak háromszög alakú szelvényénél fogva a huzam nem ütközik akadályba és a kémény mérsékelt magasságú lehet. Az (1) lejtős síkokon sülyedő anyag az akna lángjával érintkezésbe jut, amikor is az égetés megindul, mire az anyag az (n) nyílásokon át az (m) aknába sülyed, annak egész magasságán végig halad, anélkül, hogy mint említettem, a béléshez tapadhatna, ami a változó szelvénynek köszönhető, mely előbb köralakú és az akna közepe felé négyszögletes. Az anyag égetése a 3—3 és 4—4 síkok között megy végbe. Végül az égetett anyag az akna alsó, az anyag lehűlésére szolgáló kamrájába esik, mely alatt a könnyen szabályozható (o) fémlap van szerelve, az anyagnak kívánt arányokban és alkalmas időben való kibocsátására. Az akna a szokásos módon az anyag égetési fokának ellenőrzésére szolgáló nyílásokkal van ellátva. Az ismertetett kiképzéssel igen fontos előnyöket érhetünk el, melyek lényegükben véve a következők: Az (e) térben nagy ipennyiségü anyag foglalhat helyet úgy, hogy a hő ennek szárítására kihasználható, az anyagnak az aknába való egyenletes sülyedése igen egyszerű eszközökkel van megkönnyítve és a huzam elő van segítve, ami a tüzelőanyag teljes kihasználását és nagy termelést tesz lehetővé. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mészégetőkemence, azáltal jellemezve, hogy az aknától függetlenül ívekre és boltozatokra támaszkodó szerkezet az akna fölött több kamrára osztott kerületi teret alkot, mely belül az akna nyílásával lejtős fölületek útján, fölül pedig a kéménnyel közlekedik, mimellett ezen kamrák az adagolt anyag fölvételére szolgálnak, melyet, mielőtt az az aknába sülyedne, a meleg gázok átjárnak.