63698. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lánchajtású mótorkocsik hajtó mechanizmusának kímélésére

(8, 9) kétkarú emelő (9) karja, egy (13) vonórúd segélyével, egy (14) tárcsával van összekötve, mely két (15, 16) csavarrúgó közt, egy (17) tokban van elhelyezve. E rúgóberendezés szintén a (4) kocsialvázon van megerősítve. A (11) hajtó lánckerék, a (18) .hajtólánc közvetítésével, a (19) hajtó (futó) kerékkel összekötött (20) lánckerékre hat. A (6, 7) rúd (7) része, nyúlvány gyanánt, egy (21) fej segélyével elforgatható (22) csavarorsóval bír, mely a (6) rész hosszirányban fölhasított és csavaranya gyanánt kiképezett végébe nyúlik. A (23) szorító csavarok megszorításával a (22) csavart rögzíteni lehet. A berendezés működési módja már most a következő: A motorkocsi megindításakor, illetőleg sebességének növelésekor stb. lökésszerű, húzás gyakoroltatik a (18) hajtólánc fölső számára a berajzolt nyíl irányában. Ezen lökésszerű hatás nem alakul át rögtön a lánckerék forgó mozgásává, hanem mindenekelőtt az (1) tengely eltolását eszközli a berajzolt nyíl irányában, tehát a (11) hajtólánckerék felé. E mozgás folytán a (8, 9) emelő a berajzolt nyíl irányában elforog és ezáltal a (16) rúgó még jobban megfeszül. A rúgó ennél fogva az egész áttevő mechanizmus, főleg pedig a {18) hajtólánc káros igénybevételeit fölfogja és így ezt kiméli, sőt elszakadását is meggátolja. Ha a hajtóláncra gyakorolt lökés normális igénybe vétellé alakul át, a (16) rúgó a (8, 9) emelőt, a berajzolt nyíl irányával ellenkező irányban elforgatja, és az emelő a (19) hajtó (futó) kereket visszatolja. A második (15) rúgó célja, hogy a (16) rúgó ellen működjék és ezzel a (19) futó kereket, az áttevő mechanizmus normális igénybe vétele közben, egy bizonyos helyzetben tartsa, tehát a (18) hajtó lánc egy bizonyos feszültségét is biztosítsa. A (15) rúgó azonban a hátulsó kerekeknek a kocsi előrehaladása közben történő fékezéskor is, igényre jut, mert ekkor a kocsialváz a hátulsó kerekekhez képest előre tolódik. A kétkarú emelő elrendezése gyönge (15, 16) rugók alkalmazhatásának előnyét nyújtja, mert a (8, 9) emelő karoknak tetszőleges, a jelen célokra kedvező aránya tartható be. Ennél fogva a szerelés és a kezelés is egyszerűbb lesz, de a (18) hajtólánc utánfeszítése is a (15, 16) rugók befolyásolása nélkül történhetik. A (21, 22) csavar elforgatásakor, a földön nyugvó kocsikerekek esetében a (19) kerék a földön való gördülés közben, a (8, 9) emelő felé, vagy ezzel ellenkező irányban elmozog. A fönt előadottakból következik, hogy a (8, 9) emelőnek nem kell okvetlenül a (11) hajtó lánckerék tengelyén ágyazva lennie, hanem az (1) hajtó keréktengelyhez közelebb, sőt közvetlenül e tengely mellett helyezhető az el, ha a (6, 7) rúd elhagyása mellett a (18) hajtólánc utánfeszíthetéséről lemondunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés lánchajtású motorkocsik hajtó mechanizmusának kímélésére, a kocsi hosszirányában eltolható hajtó; keréktengellyel, azáltal jellemezve, hogy a hajtókerek (1) tengelye egy (8, 9) kétkarú emelő egyik végébe kapaszkodik, mely emelő másik vége egy (16) rúgóberendezéssel van összekötve, mely utóbbi a (18) hajtólánc lökésszerű és nagyobb igénybe vételeit fölfogja. 2. Az 1. pontban igényelt berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (8, 9) kétkarú emelőnek a (11) hajtó lánckerékkel közös tengelye van és az emelő a hajtókerekek tengelyével egy meghosszabbítható' és megrövidíthető (6, 7) rúd segélyével van összekötve. (1 rajzlap melléklettel.) P4UAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ivGMDÁJA BUOAPTBTEL*