63694. lajstromszámú szabadalom • Készülék szennyvíz tisztítására

Hogy az egyes ülepítővályúk elvezetőcsatornáiból elvezetett iszapot tetszőleges, önmagában már ismeretes módon az egyes ülepítővályúk alatt elhelyezett iszaprothasztó terekbe juttathassuk, a gyűjtőcsatorna az egyes iszaprothasztó terekbé vezető kibocsátónyílásokkal van ellátva. A gyűjtőcsatornába jutott iszap tehát azon a helyen, amelyen az illető elvezetőcsatornából a gyűjtőcsatornába került, a megfelelő kibocsátónyíláson át az elvezetőcsatorna alatt lévő iszaprothasztó térbe továbbítható. Azonban, ha valamely más iszaprothasztó térbe kívánjuk juttatni, mindenekelőtt a hosszcsátornában továbbítható és azután a megfelelő kibocsájtőnyíláson át a kívánt iszaprothasztó térbe vezethető. Az iszaprothasztó térbe vezető elzárható elvezetőnyílásokon kívül a gyűjtőcsatornák más elzárható elvezetőnyílásokkal is birnak, amelyek az iszapot a szárítóágyakra oszthatják el. A mellékelt rajzokon a bejelentés tárgyának példaképem foganatosítasi alakja van föltüntetve. Az 1. ábra a tisztítókészülék egy részét mutatja a 2. ábra A—B vonala szerinti függőleges hosszmetszetben, a 2. ábra vízszintes hosszmetszet az 1. és 3. ábrák C—D vonala szerint, a 3. ábra keresztmetszet az 1. ábra E—F' vonala szerint, a 4. és 5. ábrák a túlfolyókészülékek egyikének nézetét mutatják nagyobb léptékben részben hossz-, illetve keresztmetszetben. A tisztítókészülék a tisztítaíndó viz áramlási irányában egymás mögött elrendezett (a) . ülepítővályúkból áll. Ezek között, amelyek mindegyike hosszú kibocsájtónyílással van ellátva, a (b) elvezetőcsatornák vannak elrendezve, amelyek (c) tolózárak segélyével az (a)' ülepítővályúktól elzárhatók. Az. ülepítővályúk alatt a (d) iszaprohasztó terek vannak elrendezve. A (b) elvezetőcsatornák külső végeiken (lásd 3. ájbíát) (f) zárólapokkal vagy más ..^fl^kfiel vannak ellátva és minden csatornában égy-egy (g): .tisztítókefe van elrendezve. Az elvezetőcsatornák belső végeihez (h) csövek csatlakoznak, amelyeken át víz vezethető áz elvezetőcsatornákba. Az elvezetőcsatornák külső végein egy-egy (i) csap van, amelyeken át akkor, amikor a vizet az elvezetőcsatornák másik végén bevezetjük, a csatornákban lévő levegő eltávozhatok. A (b) elvezetőcsatornák külső végeitől bizonyos távolságban utóbbiakra keresztirányban a (k) gyűjtőcsatornák vannak elrendezve, amelyekbe az iszap az elvezetőcsatornák (f) zárjainak nyitásakor belejut. A gyűjtőcsatornák az (m) válaszfalak útján egyes részekre vannak osztva és az egyes (d) iszaprothasztó terekhez vezető kibocsájtónyílásokkal birnak, amelyek az (n) tolózárakkal elzárhatók. A (k) gyűjtőcsatornák ezenkívül még az (o) kifelé vezető kibocsájtónyílásokkal is birnak, amelyek szintén tolózárakkal zárhatók el. A gyűjtőcsatornákban (p) túlfolyókészülékek vannak elrendezve, amelyeken át a gyűjtőcsatornákban az iszap fölött álló víz lebocsájtható. Ezek a túlfolyókészülékek (q) levezetőcsövekhez! csatlakoznak, amelyeken át a víz lefolyik. A túlfolyókészülék két (p) és (pl) hengerből áll, amelyek közül az egyik helytálló és a másik a külső hengerben forgatható. Mindegyik henger (p2), illetve (p3) ferde hasítékkal van ellátva, amelyek a hengereken egyenlő magasságban vannak. Azon a helyen, ahol a (p2) és (p3) hasítékok metszik egymást, a (p4) nyílás keletkezik, amelyen át a (k) gyűjtőcsatornában az iszap fölött álló víz a túlfolyókészülék belsejében juthat úgy, hogy az alsó (p5) nyíláson át a (q) elvzetőcsőbe kerül. Aszerint, amint a (pl) hengert a (p) hengerben beállítjuk, a (p4) nyílás magasabbra vagy alacsonyabbra helyezhető. Természetesen nem szükséges, hogy a (p2) és (p3) hasítékok mindketten ferdék legyenek, hanem például az egyik függőleges lehet, a másik pedig ferde. Ha a készüléket üzembe helyezzük, úgy mindenekelőtt a (b) eívezetőcsatqi^iák (f) • végzárjai elzárandók és az (a) ülepítő-