63688. lajstromszámú szabadalom • Elektromosan működtetett mechanizmus

2 — getelőanvagból, mint pl. üvegből készül és elektromosságát vezető (2) folyadékot, előnyösen higanyt tartalmaz. Az (1) tartány két aránylag hosszú szélső (3) és (4) kamrával bír, melyeket az aránylag szűk keresztmetszetű (5) cső köt össze. Mint azt az 1. és 3. ábra mutatja, a higany fölszine a (3, 4) kamrákban az (5) cső fölső szine fölött fekszik úgy, hogy az (5) cső teljesen higannyal van telve. Az (1) tartánv forgathatóan van elhelyezve úgy, hogy szabadon leng, ha a higany fölszine a két (3, 4) kamrában vi-< szonylagosan megváltoztattatik vagy más szóval, amikor a higany egy része az egyik szélső kamrától a másik felé folyik; az utóbbi most túlsúlyra kerül és lefelé mozog, míg az a kamra megfelelő mértékben emelkedik, amelyből a higany kiáramlik. Az (1) tartányt az U-alakú (6) kengyel tartja, melynek fölső végei az (1) tartányt körülveszik és alátámasztják, mint ez at 1. és 3. ábrán világosan látható. A (6) kengyel a (7) tartóra van szerelve, melynek két vége fölfelé van hajlítva és (8, 9) forgáscsapokkal van ellátva, melyek a (11) tartókban ágyazott (10) ágyazócsavarokban fekszenek. Mint ezt az 1. ábra mutatja, a (7) tartó oly alakkal bír, hogy az (1) tartány csőszerű (5) részének súlypontja körülbelül a (8, 9) forgáscsapok tengelyvonalában fekszik. A lágyvasból álló (12) mágneses mag a (13) gerjesztőtekercsekkel van ellátva. A (12) mag U-alakú és pólusdarabjaival az (1) tartány csőalakú (5) részének ellentétes oldalain fekszik úgy, hogy a mágneses folyam közvetlenül az (5) csőben tartalmazott higanyon halad át. A tartány csőszerű (5) részének fölső és alsó oldalán két (14) és (15) kapocs van alkalmazva, melyek segélyével elektromos áram vezethető át a higanyon. Ezek után a relais működése könnyen érthető. Ha az (1) tartányban lévő higanyon úgy elektromos áram, mint mágneses folyam halad át, akkor a tartány csőszerű (5) részében a higany áramlásbal lép oly módon, hogy a higanyfölszin az egyik szélső kamrában emelkedik, ellenben a másikban sülyed. Ezáltal a tartány súlypontja megváltozik és csapjai körül lengést végez. A higany áramlása addig folytatódik, míg a higanyt a mágneses mezőből kimozgatni igyekvő erő a higany nehézségi erejének hatása alatt kiegyenlíttetik, mely hatás a higanyt rendes fölszinébe visszavinni igyekszik. A föltüntetett relaisnél a higany áramlása mindkét irányban történhetik úgy, hogy az (1) tartány középhelyzetéből szintén mindkét irányban kilendíthető. Hogy a higany egyensúlyi állapotát megzavaró erő megszűntével az (1) tartánynak és a (7) tartónak a középhelyzetbe való visszatérése biztosíttassék, két (16) és (17) ellensúly van elrendezve, melyeket az alábbiakban leírt módon alkalmazott (18) és (19) tartók tartjak. A (10) csapágyban ágyazott (8) forgáscsap meg van hosszabbítva és a (7) tartó végének belső fölülete mögé terjed, mint ez a rajzon pontozott vonalakkal jeleztetett. A (18, 19) ellensúlytartók mindegyike két részből áll, melyek egymásra merőlegesen vannak meghajlítva, mint ez a 2. ábrán, látható. Mindegyik (18, 19) tartónak az a része, mely a (8) forgáscsapra merőleges, egy furattal van ellátva, melyen a forgáscsap áthalad úgy, hogy a két tartó a forgáscsapon van alátámasztva. A (18, 19) tartók másik része lefelé terjed és a (7) tartó függélyes részéhez fekszik, amint ez az 1. ábrán a (19) tartóval kapcsolatban világosan látható. Ha a (7) tartó középhelyzetét foglalja el, akkor a (16) és (17) ellensúlyok két (20, 21) támasztókarra fekszenek, mely karok a (11) tartón vannak megerősítve. Látható tehát, hogy a tartánynak és a (7) tartónak a középhelvzetből az egyik irányba való lengetésénél, pl. a (4) kamra emelkedésénél, a (17) ellensúly a (21) támasztókarról fölemeltetik és pedig a (7) tartónak a (19) tartó lefelé terjedő részével való árintkei' zése következtében, míg ellenben a tartány egyensúlyi helyzetét megzavaró erő megszűntével a (17) ellensúly a (7) tartónak és az (1) tartánynak a középhely-