63669. lajstromszámú szabadalom • Hullótest drótköteles földfúrókhoz

2 — 2. ábra az 1. ábra síkjára merőleges ol­dalnézetét, a 3. ábra függélyes középmetszetét, a 4. ábra a kötéllel összekötött emelő­magnak nagyobb léptékű nézetét, az 5. ábra pedig az emelőmagnak és a szer­számtartó hengernek érintkezését mutatja hosszmetszetben. A hüllótest két részből, úgymint az előbbiekben hengernek vagy hüvelynek és magnak vagy dugónak nevezett ré­szekből áll. A hüvelynek a hengeres (10) középső szakasz alatt fekvő (11) szakasza az átellenes (12) síkok mentén laposra van levágva oly célból, hogy ezen sza­kaszra valamely kulcs vagy más rögzítő vagy forgató eszköz legyen illeszthető. A lapos (11) szakasz alatt a hüvely ismét (13) hengert alkot, melynek átmérője a (10) henger átmérőjével egyenlő. A (10) szakasz fölött egy csonkakúp alakú (14) rész van kiképezve, míg fönt a hüvely egy hengeres (15) nyélben végződik, mely a (14) csonkakúp kisebbik véglapjából nyúl fölfelé. A (15) nyélbe, annak végei között (16) hornyok vannak vágva úgy, hogy a hüllótest ezen hornyoknál fogva valamely alkalmas szerszám segélyével megfogható. A hüllótest (17) fölső vége, úgyszintén alsó vége is kúposán van levágva. A hüllótesten egy fúrat halad végig, melynek állandó átmérőjű (18) középső része valamivel a lelapított (12) hüvely­szakasz alá nyúl s fönt a (14) csonkakúp alatt fekvő pontig terjed. Ezen (18) rész alsó végéhez a szokott módon belső csa­varmentekkel ellátott (19) kúpos furat csatlakozik, melybe a fúrószerszám nyele erősíttetik. A hüllótest végigmenő furatá­nak (18) része fönt egy szűkebb (20) fu­ratában találja folytatását, a két furatot egy kúpos (21) átmenő rész köti össze egy­mással. Szükség esetén a (18) furat alsó és fölső végén (22) és (23) lyuksorok ké­pezhetők ki a hengerfalban. Az emelőmag vagy dugó egy hengeres (24) testből áll, mely úgy van méretezve, hogy szabadon csúszhat a (18) furatban, A (24) mag (25) fölső vége csonkakúp alakjában van levágva oly módon, hogy a (25) kúpfölület pontosan hozzáilleszkedik a kúpos (21) vállhoz. A (24) magon egy furat nyúl végig, melynek a (20) hüvely­furatnál szűkebb (26) fölső része hen­geres. Minthogy a mag (26) furata a (15) hü­velyrész (20) furatánál kisebb átmérőjű, és azonkívül a mag fölső vége kúposán van levágva, ennélfogva a mag középső csúcsos része azon fülölet legmagasabb pontjai fölé emelkedik, amely fölsiet mentén a (21), (25) kúpok egymással érintkezésbe jönnek. Ennek folytán a kö­tél és a magnak azon része között, mely a fúrási művelet alkalmával a (21) vállhoz ütközve, lekalapálódik, oly fémmennyiség marad, mely az ütések alatt nem szen­ved. A mag fúratának (27) alsó része csonkakúp alakjával bír s a (29) drótkötél (28) fogószerkezetének fölvételéré szolgál. A találmány tárgyára nézve fontos, hogy a mag vagy dugó által előidézett ütéseket vagy más igénybevételeket egy osztatlan fémtest viszi át a fúrónyélre. A drótkötél az eddigi szerkezeteknél egy két- vagy több­tagú forgórész útján volt az emelőruda­zattal összekötve, míg ez utóbbi közvet­lenül vagy egy alsó hüvely segélyével volt a fúrónyélhez kapcsolva. Későbbi javítá­sok csökkentették ugyan a kötél és fúró közötti összekötő részek számát, azonban a mag vagy dugó ütéseit még mindig több csavaros csukló vitte át a fúrónyélre. Minthogy a fúrónyél és fúrószerszám össz­súlya kb. 1500 kg. s minthogy ezt a súlyt a magnak vagy dugónak a hüllótest bizo­nyos részeire gyakorolt ütőhatása emeli föl, ennélfogva könnyen belátható, hogy a hüllótest és a megemelendő részek közötti csavaros kapcsolat, mint a gyakorlat is mutatta, gyorsan tönkremegy. A találmányra nézve továbbá az is jel­lemző, hogy a hüllótest csak két részből áll, melyek új kötél bekapcsolása esetén vagy más célból könnyen szétválasztha­tok. Azonkívül a (20) furat vezetéket al-

Next

/
Thumbnails
Contents