63669. lajstromszámú szabadalom • Hullótest drótköteles földfúrókhoz

2 — 2. ábra az 1. ábra síkjára merőleges oldalnézetét, a 3. ábra függélyes középmetszetét, a 4. ábra a kötéllel összekötött emelőmagnak nagyobb léptékű nézetét, az 5. ábra pedig az emelőmagnak és a szerszámtartó hengernek érintkezését mutatja hosszmetszetben. A hüllótest két részből, úgymint az előbbiekben hengernek vagy hüvelynek és magnak vagy dugónak nevezett részekből áll. A hüvelynek a hengeres (10) középső szakasz alatt fekvő (11) szakasza az átellenes (12) síkok mentén laposra van levágva oly célból, hogy ezen szakaszra valamely kulcs vagy más rögzítő vagy forgató eszköz legyen illeszthető. A lapos (11) szakasz alatt a hüvely ismét (13) hengert alkot, melynek átmérője a (10) henger átmérőjével egyenlő. A (10) szakasz fölött egy csonkakúp alakú (14) rész van kiképezve, míg fönt a hüvely egy hengeres (15) nyélben végződik, mely a (14) csonkakúp kisebbik véglapjából nyúl fölfelé. A (15) nyélbe, annak végei között (16) hornyok vannak vágva úgy, hogy a hüllótest ezen hornyoknál fogva valamely alkalmas szerszám segélyével megfogható. A hüllótest (17) fölső vége, úgyszintén alsó vége is kúposán van levágva. A hüllótesten egy fúrat halad végig, melynek állandó átmérőjű (18) középső része valamivel a lelapított (12) hüvelyszakasz alá nyúl s fönt a (14) csonkakúp alatt fekvő pontig terjed. Ezen (18) rész alsó végéhez a szokott módon belső csavarmentekkel ellátott (19) kúpos furat csatlakozik, melybe a fúrószerszám nyele erősíttetik. A hüllótest végigmenő furatának (18) része fönt egy szűkebb (20) furatában találja folytatását, a két furatot egy kúpos (21) átmenő rész köti össze egymással. Szükség esetén a (18) furat alsó és fölső végén (22) és (23) lyuksorok képezhetők ki a hengerfalban. Az emelőmag vagy dugó egy hengeres (24) testből áll, mely úgy van méretezve, hogy szabadon csúszhat a (18) furatban, A (24) mag (25) fölső vége csonkakúp alakjában van levágva oly módon, hogy a (25) kúpfölület pontosan hozzáilleszkedik a kúpos (21) vállhoz. A (24) magon egy furat nyúl végig, melynek a (20) hüvelyfuratnál szűkebb (26) fölső része hengeres. Minthogy a mag (26) furata a (15) hüvelyrész (20) furatánál kisebb átmérőjű, és azonkívül a mag fölső vége kúposán van levágva, ennélfogva a mag középső csúcsos része azon fülölet legmagasabb pontjai fölé emelkedik, amely fölsiet mentén a (21), (25) kúpok egymással érintkezésbe jönnek. Ennek folytán a kötél és a magnak azon része között, mely a fúrási művelet alkalmával a (21) vállhoz ütközve, lekalapálódik, oly fémmennyiség marad, mely az ütések alatt nem szenved. A mag fúratának (27) alsó része csonkakúp alakjával bír s a (29) drótkötél (28) fogószerkezetének fölvételéré szolgál. A találmány tárgyára nézve fontos, hogy a mag vagy dugó által előidézett ütéseket vagy más igénybevételeket egy osztatlan fémtest viszi át a fúrónyélre. A drótkötél az eddigi szerkezeteknél egy két- vagy többtagú forgórész útján volt az emelőrudazattal összekötve, míg ez utóbbi közvetlenül vagy egy alsó hüvely segélyével volt a fúrónyélhez kapcsolva. Későbbi javítások csökkentették ugyan a kötél és fúró közötti összekötő részek számát, azonban a mag vagy dugó ütéseit még mindig több csavaros csukló vitte át a fúrónyélre. Minthogy a fúrónyél és fúrószerszám összsúlya kb. 1500 kg. s minthogy ezt a súlyt a magnak vagy dugónak a hüllótest bizonyos részeire gyakorolt ütőhatása emeli föl, ennélfogva könnyen belátható, hogy a hüllótest és a megemelendő részek közötti csavaros kapcsolat, mint a gyakorlat is mutatta, gyorsan tönkremegy. A találmányra nézve továbbá az is jellemző, hogy a hüllótest csak két részből áll, melyek új kötél bekapcsolása esetén vagy más célból könnyen szétválaszthatok. Azonkívül a (20) furat vezetéket al-