63651. lajstromszámú szabadalom • Kőtörőgép

helyzet közötti meglehetős nagy úton ideoda mozgattatik, az emelő alsó rövidebb karja egy kis darabbal elmozdul és a görgőt nagy erővel a pofához nyomja és vele ezáltal a kő széttöréséhez szükséges mozgást közli. A görgőnek az emelő és a pofa közötti két határhelyzete az 1. ábrán van föltüntetve. A görgőt befolyásoló nyomások irányai által bezárt szög változtatható. A görgő csúszásának megakadályozására a berendezés úgy van kiképezve, hogy az említett szög, mely a 2. ábrán (a)-val van jelölve, a súrlódási szög kétszeresét nem haladja meg. A két emelőkar nagy hosszkülönbsége következtében a íorgattyútengelyre ható aránylag kis erő a görgőre nagyon erős nyomást fejt ki. A berendezés úgy van kiképezve, hogy a (11) csatlórúd húzásnak soha, hanem állandóan csak nyomásnak legyen kitéve. Minthogy úgy a (8) alátámasztási pont, mint az (5) henger úgy vannak elrendezve, hogy alátétjeiken csúszás nélkül gördülnek, az említett részeknél semmi vagy csak lényegtelen súrlódás lép föl úgy, hogy az emelő rövidebb karja kis hosszúságú lehet. A leírt rendszerű kőtörőgépek néha rendkívül magas nyomásnak vannak kitéve, mely a gép törését okozhatja. így pl. előfordulhat, hogy kalapács vagy más rendkívül ellenálló anyag kerül a gép pofái közé és mivel a gép lendítőkerékkel van ellátva, ily esetben a gép egy részének el kell törnie; pl. gyakran előfordulhat, hogy a gép váza vagy a forgattyútengely törik el és mindkét rész drága és nagy időveszteség nélkül nem cserélhető ki. Ezen hátrány elkerülésére a 3. és 4. ábra szerinti kiviteli alaknál azon Önmagában ismert berendezés van alkalmazva, hogy az emelő két részből áll, melyeknek kívánt kölcsönös helyzetét rendszerint több könnyen helyettesíthető orsó vagy hasonló biztosítja, mely orsók eltörnek, ha az erő átvitele meg van akadályozva. Ez a berendezés célszerűen oly módon van kiképezve, hogy az emelő két része csuklóval vagy hasonlóval van öszszekötve, mely nem törik össze, hanem a két rész között olyan összeköttetést alkot, hogy az alsó rész nyugalomban maradhat, míg a forgó forgattyútengellyel összekötött fölső rész tovább mozog, de olyképen, hogy a csukló által vezettetik, és sem erőszakos lengések nem rongálják, sem pedig a gép közelfekvő részeit nem sértheti meg. A 3. és 4. ábrán az emelő alsó része (22)-vel, fölső része (23)-al, az emelőrészek nyúlványain áthaladó, a csuklót alkotó orsó (24)-el, az egy vagy több csavarorsó, melyek segélyével az emelő két része szilárdan össze van csavarolva (25)-el és a (23) részbe csavarolt finomabb csavarorsó, mely végeivel a (22) részre támaszkodik, (26)-al van jelölve. A gép működésénél a fönt leírt kiviteli alakhoz hasonlóan a nyíl irányában a (22, 23) részre nyomást fejtünk ki úgy, hogy a (25) orsók húzásra lesznek igénybevéve. Az orsók együttes keresztmetszete úgy van megválasztva, hogy húzószilárdságuk kisebb, mint a gép bármely részéé, azonban teljesen elégséges addig, amíg a gép rendes terheléssel jár. Ha azonban erős túlterhelés lép föl, (pl. a pofák közé kerülő kalapács következtében), a (25) orsók elszakadnak. Amellett a pofa és az alsó emelőrész mozgása megszakad, míg a (27) lendítőkerék, a (12) forgattyútengely és az emelő fölső része tovább mozognak. A (24) csukló azonban a fölső részt oly módon vezérli, hogy az károkat nem okozhat. A lendítőkerék ilymódon minden hátrány nélkül tovább foroghat mindaddig, amíg a hajtóerő ki nem kapcsoltatott. Ezen mozgás alatt a (26) csavar a (22) résznek a (23) részhez való ütődését megakadályozza, amennyiben a csavarorsó vége az első lökést fölveszi és deformálódik úgy, hogy további lökések meg vannak akadályozva. Ezen kiviteli alak szerint az emelőnek az (5) görgőt érintő domború része a (31) acéldarabból áll, mely az emelőbe fecskefark alakban van bevezetve úgy, hogy