63602. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a paraffines szilárd szénhydrogéneknek párlási maradékokból való kiválasztására

való helyettesítése a leírt hatást nem vál­toztatja. Szakmunkákban évekkel ezelőtt egy közlemény jelent meg, mely a paraffin oldhatóságát és annak rendeltetését társ gyalja és melyben 26 különböző oldószer és azoknak a paraffinra vonatkozó oldási képessége volt percentuálisan megadva. Ezen közlemény alapján ismeretessé vált, hogy a kloroformnak oldási képessége aránylag sokkal kisebb, mint pl. a benzin-és benzolszénhydrogénekké, kivéve ter­mészetesen magát a benzolt, melynek ol­dási képessége még sokkal kisebb. Ké­sőbb aztán még az a meglepő eredmény mutatkozott, hogy a szilárd paraffinanya­gokkal szemben tanúsított kisebb oldási képesség szempontjából a széntetraklorid, külgnösen jégecettel vagy benzinnel ke­verve, még sokkal előnyösebb. Ezen oldószernek fajsúlya azonban, mely jelentékeny súlymennyiség alkalma­zását tette szükségessé, továbbá annak az egészségre káros hatása a gyakorlat kö­vetkezményeit szintén nem elégítette ki elegendően. A jelen találmány tárgyát képező eljá­rás már most azon fontos megfigyelésen alapszik, hogy a legközelebb fekvő oldó­szerekkel éppen a tisztátlanságokat ké­pező, kenőcsszerü aszfaltanyagokat -sike­rül föloldani annélkül, hogy az értékes szilárd alkatrészeknek elkülöníthető alak­ban való kiválasztása zavartatnék. Azt lehet tehát mondani, hogy ezek az oldószerek indifferensen viselkednek az oldatban maradó alkatrészekkel szemben és differensen a szilárd alkatrészekkel szemben, melyekre kiválasztóan hatnak. Az imént említett megfigyelésen alapuló eljárás már most abban áll, hogy a keze­lendő maradékokat a paraffin- vagy ben­zolsornak könnyű, technikai szénhidro­génjeivel, illetve ezeknek keverékeivel kezeljük, illetve ezekben meleg úton old­juk és aztán mérsékelt hőmérséklet mel­lett állani hagyjuk. Ekkor a folyós és ke­nőcsös anyagok az aszfaltanyagokkal együtt oldatban maradnak, míg a kemény kristalloid- vagy colloidalkatrészek le­szűrhető alakban és aszfaltban szegény állapotban kiválnak. A találmány tárgya szerinti eljá­rás azáltal tűnik ki, hogy az nemcsak több, igen költséges műveletnek foganato­sítását teszi fölöslegessé, hanem egyúttal kiküszöböli az eddigi eljárásoknak ama súlyos hátrányát, hogy az eddig alkalma­zott igen intenzív hatású tisztítószerek a nyers anyagnak igen jelentékeny részét el­pusztítják. A gyakorlatban az eljárást pl. követ­kezőképen foganatosítjuk: 10,000 kg. párlási maradékot 6000 kg. nehéz benzinből és 4000 kg. II. solvent­naftából álló keverékben oldunk és 30 C°-nyi hőmérsékletnél elegendő ideig állni hagyunk; az ekközben kiváló szilárd anyagokat közönséges módon leszűrjük. Az így nyert terméknek olvadási hőmér­sékletét azáltal fokozhatjuk, hogy azt ugyanoly keveréknek 25%-ával és az az­után nyert terméket súlyának 10%-át ki­tevő keverékben újból oldjuk. Az így nyert terméknek olvadási pontja 65— 75°. Amint ezen példából kitűnik, a talál­mány tárgyának jelentősége nem csupán a szilárd és kemény alkatrészeknek nőcsös, aszfaltszerű anyagoktól való el­különítésében, hanem főleg abban is áll, hogy ezen kemény, a földolgozott mara­dékoknak értékes alkatrészeit képező anyagokat oly alakban nyerjük, amelyben azok szűrés útján a legegyszerűbb módon választhatók ki. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás a szilárd, paraffines, különösen ozokeritszerű, tehát protoparaffines szénhydrogéneknek párlási maradé­kokból való kiválasztására, jelle­mezve azáltal, hogy a maradékokat a paraffin- vagy benzolsornak könnyű, technikai szénhydrogénjaival, illetve ezeknek keverékeivel keverjük, illetve

Next

/
Thumbnails
Contents