63602. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a paraffines szilárd szénhydrogéneknek párlási maradékokból való kiválasztására

való helyettesítése a leírt hatást nem változtatja. Szakmunkákban évekkel ezelőtt egy közlemény jelent meg, mely a paraffin oldhatóságát és annak rendeltetését társ gyalja és melyben 26 különböző oldószer és azoknak a paraffinra vonatkozó oldási képessége volt percentuálisan megadva. Ezen közlemény alapján ismeretessé vált, hogy a kloroformnak oldási képessége aránylag sokkal kisebb, mint pl. a benzin-és benzolszénhydrogénekké, kivéve természetesen magát a benzolt, melynek oldási képessége még sokkal kisebb. Később aztán még az a meglepő eredmény mutatkozott, hogy a szilárd paraffinanyagokkal szemben tanúsított kisebb oldási képesség szempontjából a széntetraklorid, külgnösen jégecettel vagy benzinnel keverve, még sokkal előnyösebb. Ezen oldószernek fajsúlya azonban, mely jelentékeny súlymennyiség alkalmazását tette szükségessé, továbbá annak az egészségre káros hatása a gyakorlat következményeit szintén nem elégítette ki elegendően. A jelen találmány tárgyát képező eljárás már most azon fontos megfigyelésen alapszik, hogy a legközelebb fekvő oldószerekkel éppen a tisztátlanságokat képező, kenőcsszerü aszfaltanyagokat -sikerül föloldani annélkül, hogy az értékes szilárd alkatrészeknek elkülöníthető alakban való kiválasztása zavartatnék. Azt lehet tehát mondani, hogy ezek az oldószerek indifferensen viselkednek az oldatban maradó alkatrészekkel szemben és differensen a szilárd alkatrészekkel szemben, melyekre kiválasztóan hatnak. Az imént említett megfigyelésen alapuló eljárás már most abban áll, hogy a kezelendő maradékokat a paraffin- vagy benzolsornak könnyű, technikai szénhidrogénjeivel, illetve ezeknek keverékeivel kezeljük, illetve ezekben meleg úton oldjuk és aztán mérsékelt hőmérséklet mellett állani hagyjuk. Ekkor a folyós és kenőcsös anyagok az aszfaltanyagokkal együtt oldatban maradnak, míg a kemény kristalloid- vagy colloidalkatrészek leszűrhető alakban és aszfaltban szegény állapotban kiválnak. A találmány tárgya szerinti eljárás azáltal tűnik ki, hogy az nemcsak több, igen költséges műveletnek foganatosítását teszi fölöslegessé, hanem egyúttal kiküszöböli az eddigi eljárásoknak ama súlyos hátrányát, hogy az eddig alkalmazott igen intenzív hatású tisztítószerek a nyers anyagnak igen jelentékeny részét elpusztítják. A gyakorlatban az eljárást pl. következőképen foganatosítjuk: 10,000 kg. párlási maradékot 6000 kg. nehéz benzinből és 4000 kg. II. solventnaftából álló keverékben oldunk és 30 C°-nyi hőmérsékletnél elegendő ideig állni hagyunk; az ekközben kiváló szilárd anyagokat közönséges módon leszűrjük. Az így nyert terméknek olvadási hőmérsékletét azáltal fokozhatjuk, hogy azt ugyanoly keveréknek 25%-ával és az azután nyert terméket súlyának 10%-át kitevő keverékben újból oldjuk. Az így nyert terméknek olvadási pontja 65— 75°. Amint ezen példából kitűnik, a találmány tárgyának jelentősége nem csupán a szilárd és kemény alkatrészeknek nőcsös, aszfaltszerű anyagoktól való elkülönítésében, hanem főleg abban is áll, hogy ezen kemény, a földolgozott maradékoknak értékes alkatrészeit képező anyagokat oly alakban nyerjük, amelyben azok szűrés útján a legegyszerűbb módon választhatók ki. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás a szilárd, paraffines, különösen ozokeritszerű, tehát protoparaffines szénhydrogéneknek párlási maradékokból való kiválasztására, jellemezve azáltal, hogy a maradékokat a paraffin- vagy benzolsornak könnyű, technikai szénhydrogénjaival, illetve ezeknek keverékeivel keverjük, illetve