63593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glukozának és etilalkoholnak fafűrészporból vagy más sejtszöveteket tartalmazó anyagokból való előállítására

masabb, a hydrolizáló savakkal való ke­zelésre, 2. cellulózának inkrusztáló anyagaitól (gumik, gyanták, tannin, albuminiódák, sók stb.-től) való megszabadítása. A kettős cél elérésére a cellulózát (fa­fűrészport vagy más cellulózatartalmú anyagot) autoklávban nyomás alatt 120" C. körüli hőmérsékleten, kb. egy órán keresztül alkáliák hatásának tesszük ki. A cellulóza káros befolyásolásának el­kerülése céljából egy bázist, ammoniákot alkalmazunk, amely az inkrusztáló anya­gokat épúgy föloldja, mint az ásványi al­káliák lúgjai, azonban, — mint az össze­hasonlító mikroszkopikus vizsgálatokból kitűnt — nem befolyásolja károsan a rost­anyagot, mint az utóbbiak. Az ammó­niáknak emellett még az az előnye is van, hogy könnyen és kevés költséggel regene­rálható. Ezen első műveletet annak befejezté­vel adott esetben meg lehet ismételni. A lúgot meleg és nyomás alkalmazása mellett mossuk ki, oly célból, hogy az •al­káliban föloldott inkrusztáló anyagokat, valamint az ammoniákot eltávolítsuk. Az inkrusztáló anyagoktól és az ammó­niáktól különválasztott és megszabadí­tott fűrészpor most a hydrolizis keresztül­vitelére alkalmas állapotba van hozva. Az ammoniáktartalmú mosóvizet félre­tesszük az ammóniák regenerálása és a hasznosítható melléktermékek kivonása céljából. A cellulózának némely fajtájánál az ammóniákkal. való kezelést egy, a cellu­lóza különválasztására szolgáló ismert eljárás előzheti meg. II. A cellulóza zacharifikálása. A fönt leírt művelet befejeztével a savak segé­lyével való hydrolizálás következik, mely célra előnyösen kénsavat vagy más hyd­rolizáló savkeveréket alkalmazhatunk, azzal a föntartással, hogy a sósav alkal­mazása ki van zárva, mert a sósav nem engedi meg későbben a neutralizáció következtében keletkező nagymennyiségű kloridoknak a cefréből kellő mérvben való kiválasztását, a kloridok pedig a jó ipari ferméntálhatóság legyőzhetetlen akadályait képezik. A savval való kezelés a szokásos sav­mennyiségek alkalmazása mellett kb. 140° C. hőmérsékleten és oly, a gyakorlat által megszabott időn keresztül történik, ame­lyen át való kezelés mellett a glukóza­mennyiség maximális. Célszerű a keze­lést oly alacsony hőmérsékleten végezni, amennyire az csak lehetséges, hogy na­gyobb mennyiségű kozmástermékek kép­ződése elkerültessék, mert ezek a cefre fermentálását, ill. a glukózának kereske­delmi alakra való hozatalát akadályoz­zák. Az autoklávból való kilépés után a lé­ben tartalmazott kénsavat hidegben vagy meleg alkalmazása mellett karbonátok, célszerűen báriumkarbonát segélyével le­csapjuk. Hogy a sav az imént leírt művelet köz­ben minél tökéletesebben hasson a hydro­lizis számára előkészített anyag részecs­kéire, és hogy ennek következtében jobb zacharifikációt vagyis nagy glukózahoza­mot érjünk el, valamint hogy egyúttal az autoklávban, ahol az anyag nyomás alatt és magas hőmérsékleten van a sav hatásá­nak kitéve, mindennemű mechanikai ka­varást elkerüljünk, amely kavarás a je­lenlegi eljárásoknak csaknem legyőzhe-> tetlen nehézségét képezi, a következőkép járhatunk el: A hydrolizis számára előkészített fű­részport azon készülékből, amelyben azt alkáliákkal kezeltük és megmostuk, le­szívatjuk és egy kádba vezetjük, amely a hydrolizáló sav oldatát tartalmazza és amely alkalmas mechanikai kavarószer­kezettel van ellátva. Amint a fűrészpor az oldattal bensően összekeveredett, a keveréket az autoklávba vezetjük, amely­ben azt a föntemlített hidrolizáló kezelés­nek vetjük alá. Ez esetben magában az autoklávban komprimált levegő vagy gőzsugár vagy pedig nyomás alatt álló folyadék befecskendezése által előidézett

Next

/
Thumbnails
Contents