63558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd alakba hozott szénhidrogének lámpában való elégetésére

— 2 -Eszerint ugyanis a szénhidrogént szilárd halmazállapotban a karburálandó égési levegő útjába iktatjuk be. Ezáltal lehetővé válik, 0.75 és ennél nagyobb sűrűségű nehéz benzin, petróleum, nehéz benzol, toluol, alkohol és efféle szénhidrogén vagy ezek keverékeinek alkalmazása, mimellett a szénhidrogéndarabok egész fölületükön egyenletesen elgőzölögnek. Ennek azért van nagy fontossága, mivel a nehéz szénhidrogének rendkívül olcsók és ennélfogva a fény szokatlan olcsó áron állítható elő. A szilárd nehéz szénhidrogének tetszőleges, pl. az 50389. sz. szabadalomban ismertetett módon állíthatók elő és szükség esetén, már közönséges petróleum-lámpáknál ismert módon, előmelegítés által tehetők könnyebben illókká. A jelen találmány továbbá a fönti eljárás foganatosítására alkalmas lámpára is vonatkozik; az új lámpánál a lámpatartályban három egymás fölött fekvő kamra van elrendezve, melyek közül a legfölső a karburálandó levegő elosztására, a középső a szilárd szénhidrogén fölvételére és az alsó a fejlesztett léggáz gyűjtőkamrájául szolgál. Azonkívül a karburálandó levegő, a lángzóhoz áramló léggáz és a beáramló friss levegő számára való egyes légvezetékek egymástól függetlenül vezéreltetnek, illetve átbocsátó keresztmetszetük egymástól függetlenül szabályoztatik. Az az átbocsátás, mely a léggáz számára szolgál, csőtolattyú útján záratik el úgy, hogy csak csekély anyagsurlódást kell legyőznünk és a tolattyú beállítása petróleumlámpa bélbeállításához hasonlóan kerék segélyével végezhető. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a lámpa példakép vett kiviteli alakjának hosszmetszetét mutatja, míg a 2—5. ábrák keresztmetszetek az 1. ábra ábra I—I, II—II, III—III és IV—IV vonalai szerint. (a) a (b) födéllel ellátott égőanyagtartály, (c) a talapzat, (d) a lámpahengertartó, (e) a lámpahenger, (f) a Bunsen-cső és (g) a friss levegőt bevezető cső. Az (a) tartályban az áttört (h) fenék, a (b) fedélben pedig az áttört (i) lemez van elrendezve úgy, hogy három (k, 1, m) kamra keletkezik. A fedél fölső részén a (k) kamrába vezető (n) bebocsátó nyílások vannak kiképezve, melyek az (o) forgótolattyú segélyével elzárhatók, illetve nyithatók; a friss levegő bevezetésére való (g) cső fölső végét, mely (p) légbebocsátó nyílásokkal van ellátva, a lyukasztott (r) csőtolattyú veszi körül, mely az (s) fogantyú segélyével elforgatható. Az (1) kamrában a célszerűen hálóval vagy lyukasztott (w) lemezzel letakart (u) égőanyag van elhelyezve és az (m) kamrából az (f) Bunsen-csőhöz az (x) csatorna ágazik el, mely az (y) fogasrúd útján föl- és letolható (z) csőtolattyú segélyével elzárható. Ha az (o) tolattyút nyitjuk, a (k) kamrába levegő léphet be, mely az (i) lyukasztott fenéken keresztül az égőanyagdarabok egész fölületére oszlik el, a szénhidrogéngőzökkel telíttetik és fajsúlyának növekedése folytán az (m)' kamrába esik. Ha a (z) csőtolattyút úgy állítjuk, hogy az (x) csatornák az (f) Bunsen-csővel közlekednek és égő gyufaszálat tartunk a lámpahenger alá, a hengerben beálló levegőkihajtás folytán a léggáz az (m) kamrából fölszívatik és meggyújtatik. A (c, r, z) tolattyúk megfelelő beállítása által a gázösszetétel gázmennyiségét úgy szabályozhatjuk, hogy az izzóharisnya a legnagyobb fényerősséget adja. A lámpa maga állólámpa, függőlámpa, falilámpa vagy más tetszőleges alakú lámpa lehet; végül az elgázosító berendezést gázfőző gyanánt is lehet fölhasználni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás szilárd alakba hozott szénhidrogéneknek lámpában való elégetésére, azáltal jellemezve, hogy a szilárd alakú szénhidrogéneket darabos alakban a lámpába áramló égési levegő útjába helyezzük, minek folytán az égési levegő a szénhidrogéndarabok-