63558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd alakba hozott szénhidrogének lámpában való elégetésére

Megjelent 1814. évi május hó 12-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI LLL® HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 63558. szám.. II/d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés szilárd alakba hozott szénhydrogénekuek lámpában való elégetésére. DR

ROSCULET VALERIU ORVOS CHARLOTTENBURGBAN. A bejelentés napja 1913 junius hó 2 ika. ismeretesek léggáz számára való lámpák, melyeknél a léggáz a levegőnek könnyen illó szénhidrogének, pl. kiönynyű benzin gőzeivel való karburálása által keletkezik. Ezen lámpáknál a lámpatest a benzint fölszívó anyaggal, pl. likacsos kővel van ellátva, amelyen a karburálandó levegő keresztülhalad. A karburalandó levegő számára való bebocsátó nyílások, továbbá a léggáz számára való és a lángzóhoz vezető bebocsátó nyílások, valamint a lámpatestben kiképezett és a beáramló friss levegő számára való nyílások egymással mereven összekötött csőrendszer forgatása által egyidőben szabályoztatnak. A karburálandó levegő minden fönnakadás nélkül közvetlenül jut a benzinnel itatott anyaghoz és ennek következtében először a középen elrendezett csőrendszerhez legközelebb fekvő benzin gázosodik el, később pedig a jobban kifelé fekvő rétegek gázosodnak el. Minél továb ég ez a lámpa, annál szegényebbé válik a gáz, mivel a levegő egyúttal a tovább ég ez a lámpa, annál szegényebbé likacsos részeken áthalad. A különböző' bebocsátó nyílásokat tehát nem lehet a gáz mindenkori összetételének megfelelően szabályozni és erre vezetendő vissza az a tény, hogy ezek a lámpák égésük elején jó és egyenletes fényt szolgáltatnak ugyan, később azonban mindinkább homályosabban égnek. Azonban ettől eltekintve az eddig ismeretessé vált és folyékony égőanyag számára való lámpáknál csak igen könnyű szénhidrogének alkalmazhatók, melyeknek sűrűsége legföljebb 0.70—0.72. Ha a folyékony szénhidrogént fölszívó likacsos kő alkalmazásánál nehéz benzint, petroleumot, benzolt, toluolt, alkoholt vagy ezek keverékét használnók, a likai csoskő a nehéz szénhidrogének maradékai által csakhamar eltömődnék úgy, hogy a további töltéseknél mindkevesebb szénhidrogént venne föl és a karburálandó levegőt mindnehezebben keresztül-. J engedné. Ennek következtében a követ i igen gyakran ki kellene izzítani, mimellett a szénhidrogénnek a kő likacsaiban lecsapódott összes része haszon nélkül elégne, egészen eltekintve attól, hogy a kő ezen kiégetése csakis külön kemencékben végezhető. Mindezen hátrányok a jelen találmány tárgyát képező eljárásnál elkerültetnek.