63434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének olyan diklórszármazékai előállítására, amelyeknél a chlóratomok más-más szénatomokhoz vannak kötve

A találmány szerinti eljárást a követ­kezőképen foganatosíthatjuk: 600 g. izoamilkloridot elgőzölögtetünk és pl. a 13051/1912. számú angol szabadalmi leírásban ismertetett készülékben klórozzuk, míg az izoamilkloridnak és magasabb klori­doknak képződő elegye kb. 130 C°-on forr (amit a folyadékba mártott hőmérő jelez). Az így képződött terméket ezután frakcio­nált desztillálás útján a következő részekre választjuk szét: 1. olyan részre, amely kb. 140 C° alatt forr és tetemes mennyiségű változatlan izoamilkloridot tartalmaz; ez a rész az is­mertetett módon újból klórozható vagy a változatlan izoamilklorid különválasztható és az említett módon klórral kezelhető; 2. olyan részre, amely kb. 140- 170 C°-on forr; 3. olyan részre, amely vákuumban ame­lyet közönséges vízszivattyúval állítunk elő i és amely kb. 30—40 mm. abszolút 105 C°-ig fórr; 4. olyan maradékra, amely a tri- vagy magasabb kloridokat tartalmazza. A 2. és 3. részek főképen dikloridokat tartalmaznak és tetszőleges ismeretes és al­kalmas módon foganatosított frakcionálásnál három főfrakciót adnak és pedig: A. olyan frakciót, amelynek forrpontjakb. 142 C° és képlete CHs \ CH — CH Cl — CH2 Cl, OH,/ B. olyan frakciót, amely kb. 150 C°-on forr és képlete CÍÍ3 NCC1— CH2 — CH2 C1 és CH/ C. olyan frakciót, amely kb. 170—172 C°-on forr és képlete CH2 C1x >CH —CH2 —CH2 —Cl. CH,/ Az A. alatti frakció konstitucióját két molekulamennyiség klórhidrogénsav eltávo­lítása és ezáltal bevetkezett izopropilaceti­lénné való átalakulása útján igazoltuk, amely vizes higanybromiddal való kezelése és a képződött kettős vegyületnek megbontása útján metilizopropilketont adott, amelyet szemikarbazonja jellemzett. A B. frakció összetételét két mulekula­mennyiség klórhidrogénsav eltávolítása és az ily módon kapott izoprén útján igazol­tuk. amelyet maga részéről 86 C°-on meg­olvadó dibromhidrinné való átalakítása út­ján identifikáltunk. Az így kapott izofrén polimerizálásnál kautschukszerő masszát adott. Adikloridot azonosnak találtuk azzal az izopréndihidrokloriddal, amelyet Ipatjev két molekulamennyiség klórhidrogénsavnak aszimmétrikus dimetilallénhez való hozzá­adása útján állított elő. A C. frakció konstitucióját ennek alkoho­los kaliumcianiddal való főzése útján dini­trillé való átalakításával igazoltuk. Ez a dinitril, amely kb. 155 C°-on forr (11 mm.) hidrolízisnél kétbázisos, a betametiladipin­savval azonos savat adott. A C. frakciónak vízmentes káliumacetáttal jégecetben való hevítése ós a terméknek desztillálása út­ján diacetát képződött, amely körülbelül 116—117 C°-on forrott (17 mm.) Ez a dia­cetát hidrolízisnél kb. 124—125 C° forrpont­tal bíró (13 mm.) glikolt adott; amely feni­lizócianáttal kezelve 97 C° olvadási ponttal bíró difenildiuretánt adott. A diacetát. a glikol és az uretán azonosak a Harries ál­tal kapottakkal (Annalen 383., 167—172 1.) A Harries dibromidjának konstitucióját ő CH2 Br — CH — CH2 — CH2 CH2 Br CHS gyanánt állapította meg. A leírt föltételek és hőmérsékletek mel­lett való dolgozásnál a klór pillanatnyilag vagy majdnem pillanatnyilag egyesül, mi­helyt a monohalogénszénhidrogének gőzei­vel érintkezésbe, jut. Magában a reakcióedényben a gőzök nem keverednek észrevehetően a klórral. Lehet azonban természetesen a hozzá­vezetett melegen kívül más ismert módsze­reket, pl. a fény hatását is fölhasználni, hogy a klórnak azonnali egyesülését bizto­sítsuk.

Next

/
Thumbnails
Contents