63363. lajstromszámú szabadalom • Gázsebességmérő
— 2 — 2. ábra részletének távlati képét, 3. ábra pedig a találmány egy kevésbé érzékeny kiviteli alakjának függélyes hosszmetszetét tünteti föl. 1. ábrán (b, c) jelentik azon csöveket, melyeken át a mérendő gázáram dinamikai és statikai nyomásai érvényesülhetnek. A dinamikai nyomást szolgáltató (b) cső beletorkol egy légmentesen elzárt (d) szekrény födőlapjába, mely szekrény belsejében fölül nyitott (e) edény van föl-alómozgathatóan elrendezve, mely (j) rúd segélyével az (1) egyenlőkarú mérleg egyik végpontjára van fölfüggesztve. A (j) fölfüggesztő-rúdnak a (d) tartányból való légmentes kivezetése céljából a (d) tartány födőlapjából a (j) rudat körülvevő (k) cső njúlik lefelé, mely beleér az (e) edény központosán elrendezett, fölfelényúló nagyobb átmérőjű (k') csőnyúlványába, melyben valamely folyadék, pl. víz, vagy higany van. Mivel az (e) edény legmélyebb kitérésekor sem hagyja el a (k) cső-alsó vége a (k') csövet, ezen elrendezéssel teljesen légmentes tömítést nyertünk, mely a lehető legkisebb súrlódást okozza. Az (e) edénynek köpenye kettősfalú, miáltal a fölül nyitott (f) gyűrűs tér keletkezik, melybe a (d) szekrény födőlapjáról alányúló hengerfölületalakú (g) lemez ér bele. Az (f) tér szintén tömítőfolyadékkal van tele úgy, hogy ezen elrendezés folytán a (d) szekrénynek fölső (h) tere, melybe a (b) cső torkolik bele, teljesen légmentesen el van zárva, az alsó (i) tértől, melybe a másik (c) cső torkolik bele. Világos tehát, hogy föltéve, hogy az (1) mérlegkar egyensúlyban volt úgy, amint a (b, e) csöveken át különböző nyomású gázok fejtik ki hatásukat és az (e) edény fölső részére a (h) térből nagyobb nyomás gyakoroltatik, mint amekkora ellennyomást az (i) tér gyakorol, az (e) edény lesülyed. Ezen hatás növekedik azáltal, hogy az (1)' mérlegkar másik végén teljesen hasonló (d, e) berendezés van, azon eltéréssel, hogy ennél a nagyobb nyomású gáz a (b') csövön alól, a kisebb nyomású gáz pedig a (c') csövön fölül lép be úgy, hogy ugyanakkor; midőn a jobboldali (e) edényt a nyomáskülönbség lefelé nyomja, a baloldali (e) edény fölfelé emeltetik a nyomáskülönbség által. A (c, b) hozzávezető-csövekben egy-egy elzáró-csap van, melyeket (u) kézikerékről (t, t) fogaskerekek segélyével egyidejűleg működtethetünk; mivel ezen szelepek átváltó-szelepek, az (u) kézikerék elforgatása által a jobb- és baloldali (i, h) terek egyidejűleg hozhatók kapcsolatba a külső levegővel vagy pedig azon csővel, amelyben az áramló gáz sebességét mérni akarjuk. Ha az (1) egyenlőkarú mérlegkar akkor, midőn az (i, h) terek a küllevegővel közlekednek, egyensúlyban van, úgy abban a pillanatban, amint az (i, h) terekben nyomás-különbség uralkodik, teljesen kibillenne. Célunk azonban az, hogy a mérleg kibillenése a gázsebességgel arányos legyen, miáltal egy vele kapcsolatos mutatóról a gázsebesség közvetlenül leolvasható. Ezen célból a baloldali (e) edény (j') fölfüggesztőrúdja egyfelől (1') huzalok segélyével az (1) mérlegkarra van fölfüggesztve, másfelől azonban (m) huzal segélyével egy egyenlőtlen karú (n) mérlegkarnak körívalakúan kiképezett (m') végéhez van hozzáerősítve. Az (n) mérlegkar másik oldalán a mérlegkar mentén hosszirányban elállítható (o') körcikkalakú részlethez (o) huzal segélyével háromszög-alakú (p) súly van fölfüggesztve, melyet az (m) huzal alsó végén lévő (s) súly ellensúlyoz úgy, hogy az 1. ábrán föltüntetett helyzetben az (n) egyenlőtlen karú emelő a (p, s) súlyokkal együtt az (1) egyenlő karú emelő egyensúlyi viszonyait nem befolyásolja. A (p) súly (r) folyadéktartány fölött lóg olykép, hogy az (1) mérlegkar kibillenésekor a (p) súly alsó vége a folyadékba belemerül és ezáltal fölfeléhajtó erőt szenved, minek következtében az (1, m) karokból álló mérlegrendszer a különböző gáznyomások hatására nem billen ki teljesen, hanem új egyensúlyi helyzetet vesz föl. A (p) súly, 2. ábrán látható módon, tetszőleges vastagságú derékszögű egyenszárú háromszög alakjával bír, melynek derékszögű csúcsa lefelé van fordítva. 2. ábrából látható, hogyha a (p) súly például (x)
