63357. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szellőzőberendezés

i — szerinti szellőzés vasúti kocsiknál, hajórekeszekben és mindenütt ott előnyösen használható, ahol eddig a szellőzés kellemetlen léghuzamok vagy a helyiség lehűlése nélkül nem volt eszközölhető. A régebbi berendezésekkel fölszerelt helyiségekben a jelenlévők lélegzése folytán fokozódó nedvesség és meleg a belső levegő nyomását annyira fokozza, hogy a küllég nem tud a helyiségbe jutni. A vasúti kocsikban pl. eddig a szellőzésre a kocsi fölső falában és a mennyezetben elrendezett nyilások szolgáltak, melyek azonban csak maguk között létesítettek légáramlást, a kocsi alsó %-ának levegőjét azonban épp oly kevéssé befolyásolták, mint egy tartály födelének leemelése nem befolyásolja a tartályban lévő folyadékot A vasúti kocsik régi berendezésénél a fölső nyilások között áramló hideg levegő az alsó romlott levegőt lehűti úgy, hogy ez nem mutat hajlamot a fölemelkedésre, hanem állandóan az alsó rétegekben marad s csakhamar teljesen megromlik. Ugyanez az eset forog fönn hajórekeszekben és pincehelyiségekben is. Dacára annak, hogy e helyiségekben is vannak fölső légbevezető-nyílások elrendezve, a romlott levegő nem tud távozni. Mindezen hátrányokat kiküszöböljük a találmány révén, minthogy a súlyosabb gázoknak módot nyújtunk arra, hogy a falak alsó részén át épp úgy távozhasson, mint a folyadék egy alsó részén megcsapolt tartályból. A súlyos rossz levegő eltávozása azonban természetesen friss levegő beáramlását teszi lehetővé. E célból az előbbiek értelmében az eddigi szellőző-nyilásokon kívül különböző szintekben különböző keresztmetszetű nyílásokat alkalmazunk, melyek a levegő egyensúlyának folytonos változását okozva hatékony,, de huzatmentes szellőzést létesítenek. A 18., 19. ábrabeli példánál a vasúti kocsi oldalfalaiban és homlokfalaiban rendeztük el a különböző keresztmetszetű nyílásokat. Ha a kocsi az (x) nyil irányában halad, az (1') nyilást zárjuk s az (1"), (2") és (2') nyílásokat nyitjuk. Ha viszont az (y) nyil irányában halad a kocsi, az (1") nyilást zárjuk s az (1'), (2') és (2") nyílásokat nyitjuk. Az oldalfalak (1), (2), (3) nyílásait a külső hőmérséknek megfelelően szabályozzuk. Pincehelyiségek szellőzése esetén a padozatban pl. 0.5 m. nagyságú és ugyanilyen mélységű aknát létesítünk, mely a (c) ráccsal van lefödve s melyből egy kellő átmérőjű (d) cső indul ki, mely fából vagy fémből készülhet, oly célból, hogy a cspadék képződését elkerüljük. Ezen esetleg szigetelt cső kb. 30 cm.nyire nyúlik az aknába s az épületből kinyúló vége a szél irányába beálló (e) forgó sisakot hordja. A cső hosszának közepe táján a (g) motorral hajtott (f) ventilátort rendezzük el, melyet azonban a (h) lángzóval is helyettesíthetjük, mely az (i) ajtóval szemben van elrendezve és hőhatás révén szívja a levegőt a csőbe. Ezen szívóhatás folytán a helyiség alsó légrétegei a célszerűen a (b) akna felé kissé lejtős (a) padozat fölött az aknába áramlanak s az (e) sisakon át távolíttatnak el. A távozó levegőt a helyiség fölső részében elrendezett nyílásokon, hajórekeszek esetén a szellőző kürtőkön át friss levegő pótolja. Ezen esetben tehát a (d) cső helyettesíti az ajtók alsó részében elrendezett nyílásokat és részben azokat, melyek az ablakpadka alatt vannak elrendezve. A találmány szerint a rossz levegő alul távolíttatik el s a friss levegő fölülről jut a helyiségekbe. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő szellőző berendezés szabadon vagy nagyrészt szabadon álló épületek, vasúti kocsik, hajók s hasonlók számára, jellemezve azáltal, hogy az épület stb. külső határoló falaiban szellőző nyilások akként vannak elrendezve, hogy azok egy része a szellőzendő helyiségek fölső, egy része