63352. lajstromszámú szabadalom • Kisegítő vagy pótvilágító eszköz
fölületével, amely utóbbiba a gömbfölületű ! (5) üregek vannak vájva, aminek az a célja, J hogy a (2) toknak lefelé a foglalatába irányuló középlyukába a (6) rugóval kifelé tolt (7) golyó fogódzik. Megértjük ebből, az elrendezésből, hogy a (4) tuskót, függélyes (3) tengelye körül a (2) tokban könnyen elforgathatjuk, mert a (7) golyó, az oldlaról őt érő nyomás elől befelé kitér, miközben a (6) rúgót összenyomja és az elforgatás után egy tetszőleges más helyzetben szoríttatik de újból valamely (5) üregbe. A (4) tuskóra fölső, külső peremén viszont a (8) tartó karok szereltetnek löl vízszintes (9) forgási csapjukkal; e (8) karok külső végei, szintén vízszintes (10) forgócsappal tartják a (11) gyertyatartót, amelyet pl. a közönséges kocsilámpák módjára képezhetünk ki, belül rúgóval, úgy amint ezt az 5. ábra föltünteti. A gyertyát a tokja fenekébe szerelt rúgó állandóan fölfelé a használatnak megfelelő legmagasabb helyzetbe tolja és ebben a helyzetben a fölső peremét lefogó -(12) kupakhoz szorítja. A (12) kupak bajonettzárral lehet a (11) gyertyatartón® megerősítve, amint ezt a 2. ábrán rászbetf föltüntetve látjuk. Evégből a (11) tartón a (11') pecek van, amelyre a (12) hüvelyt, az ismert (L) alakú hasítékával toljuk föl. A (12) kupakon továbbá a • (12') pecket rendezzük el, aminek az a célja, hogy a (2) peceknek szemein átfűzött zsineget leplombálva, a (12) kupaknak eltávolítását megnehezítsük, ill. puszta rápillantással mindenkor megállapíthassuk.; hogy a gyertya érintetlen, tehát használható állapotban van. A plomba helyett természetesen tetszőleges más zárat is lehet használni. A (11) gyertyatartón, továbbá, hossza mentén, több nyílás lehet alkalmazva, oly célból, hogy a gyertya fogyását ellenőrizhessük és adott esetben idejekorán újjal pótoljuk. Az előadottakból megértjük, hogy a leírt világítóeszköz közönségesen, amidőn nem használjuk, az 1. ábrában föltüntetett hely. zetet foglalja el, amelyben az (1) szorító rúgós ágai a (11) gyertyatartó (12) kupakját beszorítva tartják úgy, hogy a gyertya! tartó közel a fal vagy tetszőleges más fogj lalatának a síkjába esik, szóval helyet egyáltalában nem foglal el, azonkívül csinos kivitelben szinte fali vagy bútordísznek mondható, végül pedig, a szerkezete egyszerűségénél fogva alkalmazása számottevő költséget nem okoz. Szükség esetén a gyertyatartót az (1) rúgós szorítóból kiemeljük és' (8) karjait a 2. ábrán látható vízszintes helyzetbe forgatjuk, amelyben a karoknak derékszögben megtört rövidebb része a (4) tuskónak függélyes külső oldalához támaszkodik, ily módon biztosítván a (8) karoknak szilárd helyzetét. A (11) gyertyatartó ekkor, vízszintes (10) tengelycsapjain elforogva, az alsó részének nagyobb súlyánál fogva a (8) karok végein megint csak függőleges állásba helyezkedik be. Majd a (8) karok révén a (4) tuskót és vele együtt az egész gyertyatartót a víz, szintesben forgatjuk el a kívánt helyzetbe, amelyben tetszőleges állását a (4) tuskó vala melyik (5) lyukába rúgósan beszorított (7) golyó biztosítja. A találmányt, mint láttuk, a legegyszerűbb kivitelben tüntettük föl; nagyon természetesen sokféle más kivitelét is elképzelhetjük. A lényege abban rejlik, hogy oly, • helyet nem foglaló világítóeszközünk legyen kéznél a hivatalokban, az egyes munkahelyeken, amelyhez illetéktelenek nem férhetnek hozzá. Ezt a célt tekintve, a leírtnál még jobban megfelelő kiviteli alakot képzelhetünk el, pl. olyképen, hogy a világítóeszköz fali vagy más foglalatának két része t. i. az (1) szorító és az alsó (2) tok, mint egyetlen a falba vagy más tartóba bemélyített tok készülnek, amelybe a világítóeszközt egészen a fal síkjába forgathatjuk be, sőt a falba elrejtve helyezhetjük el benne és még akár egy födéllel is letakarhatjuk, Gyertya helyett továbbá más világító forrást is lehet hasonló elrendezésben használni, pl. az akár szintén gyertyalakban kiképezett kis villamos körtéket, amelyeknek tartójában vagy másutt kis helyi teleptik van. Az ilyen kis elektromos lámpát még
