63329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mindenfajta vízben oldhatatlan brikett előállítására a szulfitcellulóz-hulladéklúgnak kötőanyag gyanánt való alkalmazásával
_ 2 — nem magasabb hőmérsékletnél foganatosítják. Világos, hogy az ilyen nagy túlmennyiségü szabad kénsavat szulfithulla1 déklúggal 100° C körül való egyszerű szárítással sohasem lehet kénessavvá megbontani, hanem ahhoz jóval magasabb hőmérsékletek szükségesek. A kötőanyagnak 100° C körüli megbontása a vízben való oldhatatlanságig csak igen csekély túlmennyiségű kénsav jelenlétében lehetséges, amely a különböző lúgokra nézve a mésztartalom szerint könynyen megállapítható. Miután a kénsav a lúgot mélegben megbontja, akképen, hogy vízben oldhatatlan orgános- anyagok válnak le, amelyek már nem bírnak kötőképességgel, ennélfogva nem lényegtelen, hogy a kénsav hozzáadását a brikettezés előtt hidegben* illetve a lúg külön hűtése mellett végezzük, avégből, hogy a kötőanyagban való veszteséget elhárítsuk. Emellett valamennyi orgános lúgalkatrész oldatban marad és a brikettnek haszon nélküli megterhelése már nem kötőképes lúgalkatrészekkel előre ki van zárva. Ismeretes, hogy a szulfithulladéklúg alkatrészei, ellentétben valamennyi kátránykötőanyaggal, igen csekély kalorikus értékkel bírnak. A szulfitlúgot tehát nemi kalorikus értéke miatt, hanem azért veszik brikettezéshez, mert nem olvadnak, a brikettek raktározásánál nem párolognak és mert száraz termékei füst nélkül égnek el. Fontos tehát, hogy a brikettekhez, úgy gazdasági szempontokból, valamint a szenek fűtőértékének magasan tartása szempontjától, lehetőleg kevés lúgalkatrészeket adjunk, míg érceknél a nagyobb szénhozzákeverés még kívánatos is lehet. Kénsavnak a besűrített lúghoz való hozzáadása által valamennyi kötött sav, mint a hangyasav, ecetsav, kénessav stb. szabaddá válik. Ezek az illó savak a brikettek szárításánál koncentrált alakban elszállnak és ismert módon elkülöníthetők és nyerhetők. Példa: szulfitcellulózahulladéklúgot a forgalomban szokásos vastaglé-konzisztenciára befőzünk és azután annyi kénsavat adunk hozzá, hogy a mésznek gipsz alakban való kiválasztása után még szabad kénsav maradjon csekély fölöslegben. A gipsz elkülönítése után a lúgot a brikettezendő anyaggal (pl. apró szénnel) keverjük. A keveréket most sajtolás stb. útján megfelelő formába hozzuk és azután addig hevítjük, míg a lúgalkatrészek vízben való oldhatatlanságig elszenesedtek, mimellett a szabad kénsav nyomai a szenesítést gyorsítják és a szenesítési hőmérsékletet csökkentik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás szulfitcellulóz-hulladéklúg kezelésére, avégből, hogy azt brikettezési célokra kötőanyag gyanánt alkalmassá tegyük, jellemezve azáltal, hogy a besűrített lúgban a meszet csekély fölöslegben alkalmazott kénsavval gipsz alakjában kicsapjuk és ez utóbbit eltávolítjuk. 2. Az 1. igény szerinti eljárás foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a kicsapást melegítés elkerülésével, esetleg hűtés mellett végezzük. 3. Eljárás az 1. és 2. igény szerint kapott szulfitcellulóz-hulladéklúg alkalmazásával készített brikettek kezelésére, jellemezve azáltal, hogy a briketteket vákuum alkalmazásával vagy anélkül, 100° C-hoz közel fekvő hőmérsékleten szárítjuk, mimellett a kénsav kénessav alakjában és az illó orgános savak koncentrált alakban elszállnak és nyeretnek, míg a kötőanyag vízben oldhatatlan alakban visszamarad. PALIAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTED