63328. lajstromszámú szabadalom • Léghajó kikötő

szárnyszerűen körülzárja. Lehetséges ugyan, de kedvezőtlen időben nem ajánlatos és nem is szükséges a léghajónak! szűk átjárónyílason való keresztülvezetése. Kikötés után a két csarnokrész ösz-» szecsukódik és együttesen védőcsarnokot képez a léghajó számára. A hajó elindulásánál is hasonlóan járunk el, amennyiben előbb a csarnokfeleket szétnyitjuk és azután a léghajót elindítjuk. Magától értetődik, hogy az egész csarnokot a benne lévő léghajóval együtt is mindenkor beállíthatjuk az uralkodó szélirányba. A két csarnokrész szétforgatásánál azok biztos szélfogót képeznek az elinduló vagy beérkező léghajó számjára, ami szintén lényeges előnye a találmány^ beli rendszernek. Hogy a léghajót a csarnokrészek között a kellő helyeken horgonyozzuk le, a csarnokfenéknek megfelelő középső sávja egy külön darabból áll, amely épp úgy, mint a két csarnokfél, ugyanazon pont körül elforgatható. Ezen fenéksávon van a léghajó gyors és biztos lehorgonyzására szolgáló készülék elrendezve. A két csarnokfél mozgatására a végükön elrendezett motorok szolgálnak, míg a középső fenékrészt ugyancsak motorok, vagy a mozgó csarnokrészek egyike tolja el. A csarnokrészek és a fenék görgőkkel vannak ellátva és egy a talajon alkalmazott sínrendszeren mozognak, amely kerek vas, vagy betonsinpályákból áll. A külső sinkör fogkoszorúból áll, amelybe a motorok fogaskerekek révén kapaszkodnak. A sínrendszer két léghajócsarnok fölvételére is szolgálhat, amelyeknek egyes részei a fönt leírt módon egy-egy közös szilárd pont körül mozgathatók. A mellékelt rajzon egy ilyen példaképem kiviteli alak van föltüntetve. Az 1. ábrán a két csarnok összecsukott részekkel van föltüntetve. Ezen helyzetben a csarnokokat mint már említettük, az ismert szilárd hosszcsarnokok módjára használhatjuk. A léghajó a csarnok mindkét oldala felől távozhatik. Az 1. ábrán az egyik csarnok léghajója már részben ki van hozva a középen fekvő homlokoldalon keresztül, míg a másik csarnok léghajója még a csarnokban van. Ez utóbbit a közép fölé csak az első léghajó elhaladása után, a másik oldal felé azonban egyidejűleg is kihozhatjuk. A két csarnok ezen helyzetekben úgy van egymás fölé forgatva, hogy egy teljesen zárt szöget zár be. A csarnokok hosszfalai tehát egész terjedelmükben szélfogót képeznek a közép felől távozó léghajók számára. A csarnokok által bezárt szöget bármely tetszőleges irányban rögzíthetjük. A 2. ábra a csarnokokat oly helyzetben tünteti föl, amelyben azok részei szét vannak forgatva, míg a léghajó a részek között a külön forgathatófenéken van lehorgonyozva és azzal együtt ugyancsak elforgatható. A léghajó tehát ez esetben is teljesen védve fekszik a csarnokrészek által képezett szögletben. Két csarnoknak ugyanazon sínpályán való alkalmazása esetén két csarnokfél (a csarnokok mindegyikének egyik fele) úgy van összeállítva, hogy együttesen a zárt és szélfogó gyanánt szolgáló csarnokszöglet keletkezik. A csarnokok és azok részei ez esetben is bármely tetszőleges helyzetbe hozhatók. A mozgatható csarnokrészek megfelelő kapcsoló és merevítőszerkezetek által vannak a közös helytálló forgásponttal összekötve, amelyek célszerűen egy megfelelő sík alatt eltakarva feküsznek, nehogy a léghajó keresztülhaladásánál akadályul szolgáljanak. A fenéken való lehorgonyzás mellett a léghajót ismert fölfüggesztő szerkezetekkel is rögzíthetjük, amelyek az egyik vagy mindkét csarnokajtón vannak alkalmazva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Léghajócsarnok, azáltal jellemezve, hogy az egyik homlokoldalon kapcsoló és merevítőtartókkal van ellátva, amelyek egy közös szilárd forgásponttal