63319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajok és zsírok fehérítésére és sűrítésére

Megjelent 1914. évi április hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 63319. szám. XI/c. OSZTÁLY. Eljárás olajok és zsírok fehérítésére és sűrítésére. FR. GRUNER SZAPPAN- ÉS OLAJGYÁRI CÉG ESSLINGENBEN. A bejelentés napja 1913 január hó 29-ike. Az iparban állandóan nagymennyiségű fehérített és sűrített olajra van szükség, mert ennek számos előnye van a fehérítetlen és sűrítetlen olajjal szemben, így pl. elsősorban az, hogy sokkal kiadósabb a közönséges fehérítetlen olajnál. A nagy kereslettel azonban aránylag csekély kínálat áll szemben, mert a gyárak az ismeretes fehérítő eljárásokkal nem tudnak elegendő mennj iséget termelni és piacra hozni. Az eddigi és hosszá ideig egyedül ismeretes eljárás szerint ugyanis az olajat lapos, nyitott edényekben, pl. az épüíettetőkön a napsugarak közvetlen hatásának tették ki s ilyen módon eszközölték annak fehérítését és sűrítését. Ez az oxidálási folyamat azonban hetekig tartott és nem szolgáltatott elegendő mennyiségű fehérített és sűrített olajat, mert egyfelől nem volt mindig elegendő hely az aránylag nagy tartányok elhelyezésére, másfelől pedig az egész eljárás sikere nagy mértékben az időjárási viszonyoktól függött. Miután azonban fölismerték azon tényt, hogy az oxidálási folyamatnál főképpen a napfény ultraviolett sugarai fejtenek ki hatást, az újabb időben áttért az olajnak mesterséges fénnyel való fehérítésére és sűrítésére, amit villamos fénnyel, az úgynevezett «uvio»-fénnyel végeznek s amely eljárással jó eredményeket értek el. De termelőképesség tekintetében még ez az eljárás sem elégíti ki a gyakorlati igényeket s éppen azért folytonosan törekszenek új és gazdaságosabb fehérítő eljárást találni. Megkísérelték a fejlesztett kész ózon alkalmazását is ózonizált levegő alakjában, de ez sem vezetett gyakorlati eredményre. A kísérletekből azonban kitűnt, hogyha az ózont a keletkezés állapotában — in statu nascendi — alkalmazzuk, akkor az oxidálási folyamat igen gyorsan és akadálytalanul megy végbe. Ezen esetben a legcélszerűbben úgy járhatunk el, hogy a fehérítendő olajat kisülési fölületek közé helyezzük és a szikrát közvetlenül azon üttetjük át, miközben a fehérítendő anyag az őt szakadatlan folyamatban átütő kisülések (leghatékonyabbak az úgynevezett «lassú» vagy nyalábalakú kisülések) élénken örvénylő mozgásba jön úgy, hogy az abszorbeáló fölületek gyors megújulása következtében a keletkezési állapotban lévő ózon sokkal hathatósabban kihasználható. Ezen ezideig ismeretlen hatás a találmány tulajdonképpeni tárgya. A szokásos 10.000—20.000 voltos nagyfeszültségű áramokkal azonban semmilyen