63308. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés villamos változások visszaadására vagy erősbítésére
A (23) impedanciatekercs és a (24) ellenállástekercs a higanygőzlámpa áramköreinek egyensúlyozására szolgál, hogy azokban állandó áramkeringést lehessen fönntartani, miután a (22, 23, 24, 4, 2, 6, 25, 26, 25, 22) áramkört a (26) indítóbillentyűnél zártuk és ezután a (26) billentyű eleresztése után a (22, 23, 24, 4, 2,1, 5, 22) úton át, amely az (1) kamrában előállított ionizált kisugárzást tartalmazza, önműködőlég fönnmarad. Ez az áram elhalad a (7) és (8) segédkatódák mentén, azokkal érintkezve és kitöltvén a közöttük lévő teret, a segédáramkörnek vezetőképességet kölcsönöz úgy, hogy a (27) telepből jövő áram a (21) transzformátor (28) és (29) primértekercsein át elosztva a (7) és (8) segédkatódákhoz, valamint az ionizált gőzhöz áramlik, ezen át a (9) segédanóda révén a (27) telephez viszszajut. Ezen segédáramkörre vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy az nem bír a fényív természetével és hogy a segédelektródák között föllépő potenciálkülönbség független a fényíváram elektródái között uralkodó potenciálkülönbségtől, sőt annál tényleg sokkal nagyobb lehet. Azon időben, amikor a segédáramkörben áram kering, annak erőssége sokkal kisebb lehet, mint a fényív áramkörében keringő áram erőssége. Ha például a (9) segédanóda és (7, 8) segédkatódák között a potenciálkülönbség száz volt, míg az (5) anóda és (4) katóda között a potenciálkülönbség harminc volt. Az áramerősség ez esetben 0.04 ampére a segédáramkörben és a fényív áramkörében egy ampére. A (21) transzformátor (28, 29) primértekercsei differenciálisán vannak tekercselve a segédáramkörben vagyis egymáshoz képest oly értelemben, hogy az áramkör rendes körülményei mellett azok magja nincsen mágnesezve. Rendesen mindkét ágban egyenlő vagy megközelítőleg egyenlő áram kering, minthogy a (7, 8) ségédkatódák a közöttük lévő ionizált gőzhöz viszonyítva szimmetrikusan vannak elrendezve. Ha azonban a (10) elektromágnest a (14) befutóáramkörön át beérkező áram gerjeszti, akkor oly mágneses mező keletkezik, amely a gőzáramot az egyik vagy másik elektróda felé tereli. Ennek behatása folytán a segédkatódáknál fekvő környezetben vagy mezőben az ionizálás eloszlása megváltozik és a transzformátor egyik primér tekercsében erősebb áram, míg a másikban gyöngébb áram fog keringeni, miáltal a szekundértekercsben áramot indukálnak, amelyet a kifelé vezető (17) áramkör vesz át és a (18) jelvevőkészülék följegyez vagy jelez. Ily módon az áramenergia azon gyönge; változásai, melyek távbeszélő vagy más jeladókészülék segélyével nagy távolságokon át adatnak le és érkeznek a (14) befutóáramkörön át a készülékhez, a kifelé vezető (17) áramkörben visszaadhatok és fokozhatok. A legcsekélyebb mennyiségű ionizált gőz, amelyet az elektromágnes elterelhet, alkalmas az áramváltozások visszaadására minden torzítás nélkül. Minthogy a detektoráramkör nem bír a fényív természetével, az áramváltozások átvitele a kifelévezető áramkörre zavaró vagy zörejáramok nélkül megy végbe, ami távbeszélőátvitelnél rendkívül fontos. A találmány tárgyát tévő berendezés föltüntetett és ismertetett foganatosítási alakjánál két segédkatóda és kiegyensúlyozott (28, 29) primértekercseken át elágazó áramkör van alkalmazva, minthogy kitűnt, hogy ez az elrendezés adja a legjobb eredményt. A találmány tárgya azonban oly elrendezésben is foganatosítható, amelynél csak egy segédkatóda és csak egy primértekercs van alkalmazva. A (9) segédanóda szintén elhagyható és a (27) telep az (5) anódával köthető össze, anélkül, hogy ezáltal a találmány lényegétől eltérnénk. Ezenkívül, bár két (11) és (12) mágnestekercs alkalmazása előnyösebb, ezek egyike mégis elhagyható és a gőzáram elterelése elektrosztatikus úton történhetik, ahelyett, hogy ezen célra elektromágneses készüléket használnánk.
