63308. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés villamos változások visszaadására vagy erősbítésére

A (23) impedanciatekercs és a (24) ellenállástekercs a higanygőzlámpa áram­köreinek egyensúlyozására szolgál, hogy azokban állandó áramkeringést lehessen fönntartani, miután a (22, 23, 24, 4, 2, 6, 25, 26, 25, 22) áramkört a (26) indító­billentyűnél zártuk és ezután a (26) bil­lentyű eleresztése után a (22, 23, 24, 4, 2,1, 5, 22) úton át, amely az (1) kamrában elő­állított ionizált kisugárzást tartalmazza, önműködőlég fönnmarad. Ez az áram el­halad a (7) és (8) segédkatódák mentén, azokkal érintkezve és kitöltvén a közöt­tük lévő teret, a segédáramkörnek vezető­képességet kölcsönöz úgy, hogy a (27) te­lepből jövő áram a (21) transzformátor (28) és (29) primértekercsein át elosztva a (7) és (8) segédkatódákhoz, valamint az ionizált gőzhöz áramlik, ezen át a (9) segédanóda révén a (27) telephez visz­szajut. Ezen segédáramkörre vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy az nem bír a fényív természetével és hogy a segéd­elektródák között föllépő potenciálkü­lönbség független a fényíváram elektródái között uralkodó potenciálkülönbségtől, sőt annál tényleg sokkal nagyobb lehet. Azon időben, amikor a segédáramkörben áram kering, annak erőssége sokkal kisebb lehet, mint a fényív áramkörében keringő áram erőssége. Ha például a (9) segédanóda és (7, 8) segédkatódák között a potenciálkülönbség száz volt, míg az (5) anóda és (4) katóda között a potenciál­különbség harminc volt. Az áramerősség ez esetben 0.04 ampére a segédáramkör­ben és a fényív áramkörében egy ampére. A (21) transzformátor (28, 29) primér­tekercsei differenciálisán vannak teker­cselve a segédáramkörben vagyis egy­máshoz képest oly értelemben, hogy az áramkör rendes körülményei mellett azok magja nincsen mágnesezve. Rende­sen mindkét ágban egyenlő vagy meg­közelítőleg egyenlő áram kering, mint­hogy a (7, 8) ségédkatódák a közöttük lévő ionizált gőzhöz viszonyítva szim­metrikusan vannak elrendezve. Ha azon­ban a (10) elektromágnest a (14) befutó­áramkörön át beérkező áram gerjeszti, akkor oly mágneses mező keletkezik, amely a gőzáramot az egyik vagy másik elektróda felé tereli. Ennek behatása folytán a segédkatódáknál fekvő környe­zetben vagy mezőben az ionizálás elosz­lása megváltozik és a transzformátor egyik primér tekercsében erősebb áram, míg a másikban gyöngébb áram fog keringeni, miáltal a szekundértekercsben áramot indukálnak, amelyet a kifelé vezető (17) áramkör vesz át és a (18) jelvevőkészülék följegyez vagy jelez. Ily módon az áram­energia azon gyönge; változásai, melyek távbeszélő vagy más jeladókészülék se­gélyével nagy távolságokon át adatnak le és érkeznek a (14) befutóáramkörön át a készülékhez, a kifelé vezető (17) áram­körben visszaadhatok és fokozhatok. A legcsekélyebb mennyiségű ionizált gőz, amelyet az elektromágnes elterelhet, al­kalmas az áramváltozások visszaadására minden torzítás nélkül. Minthogy a detek­toráramkör nem bír a fényív természeté­vel, az áramváltozások átvitele a kifelé­vezető áramkörre zavaró vagy zörejára­mok nélkül megy végbe, ami távbeszélő­átvitelnél rendkívül fontos. A találmány tárgyát tévő berendezés föltüntetett és ismertetett foganatosítási alakjánál két segédkatóda és kiegyen­súlyozott (28, 29) primértekercseken át el­ágazó áramkör van alkalmazva, minthogy kitűnt, hogy ez az elrendezés adja a leg­jobb eredményt. A találmány tárgya azon­ban oly elrendezésben is foganatosítható, amelynél csak egy segédkatóda és csak egy primértekercs van alkalmazva. A (9) segédanóda szintén elhagyható és a (27) telep az (5) anódával köthető össze, anél­kül, hogy ezáltal a találmány lényegétől eltérnénk. Ezenkívül, bár két (11) és (12) mágnestekercs alkalmazása előnyösebb, ezek egyike mégis elhagyható és a gőz­áram elterelése elektrosztatikus úton tör­ténhetik, ahelyett, hogy ezen célra elek­tromágneses készüléket használnánk.

Next

/
Thumbnails
Contents