63306. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélő átvivő
fülek és (51) csavarok segélyével a (18, 19) kontaktus-rudakí külső végével vannak összekötve. A (47) tekercs az elektródák között lévő légréstől távolabb fekszik és a mágnesező tekercset képezi, míg a (46) tekercs az átvevőtekercs gyanánt szolgál. Megjegyzendő, hogy a (35 és 51) elektródarudak szabadon mennek a (45) cséve nyílásán át. Ezen szerkezetnél a (43) hüvely esetleg acélból készíthető és permaj nens mágnes lehet, amely esetben a mágnesező tekercs elmaradhat. Az ismertetett erősítő előnyös kapcsolási elrendezését a 10. ábra mutatja. Az (59 és 60) a távbeszélővonal főhuzalai, (61, 62) az átvivőcsévék primér, illetve szekundér tekercsei. A (62) tekercsek közvetlenül a két (59, 60) vonalvezetékbe vannak kapcsolva és ezen tekercsek középpontjaitól egy-egy vezeték ágazik el, amelyeket a (63) kondenzátor és a vele sorba kapcsolt (64) tekercs hidal át. A (65) tekercs oly helyiáramkörben fekszik, amely a (66) kondenzátort és a készülék (46) átvevőtekercsét tartalmazza. Ez az áramkör a (66) kondenzátortól az (1) alaplaphoz, innen a (2) hengerhez, a (45) csévéhez, a (46) tekercshez, a (19) kontaktusrúdhoz, a (12) kontaktusrúgóhoz és az átvivőcséve (65) tekercséhez vezet. A rajzon a (2) hengernek a (45) csévével való összeköttetését a (67) szakadozott vonal jelzi. A mikrofonszelence és a (47) mágnesezőtekercs számára a következő helyi áramkör van elrendezve. A földelt (68) telep áramköre: (69) ellenállás, (61) primértekercs, (10) kontaktusrúgó, a (17) kontaktusrúd, (26) elektróda, (37) szénszemcsék, (32, 33) rezgő diafragma, (2) henger, (45) cséve, (47) tekercs, (18) kontaktusrúd, (11) kontaktusrúgó, (71) fojtócséve, föld és vissza a (68) telephez. A (32, 33) rezgő diafragmától a (2) hengerhez vezető összeköttetést a (70) szakadozott vonal jelzi. Az utóbb megadott áramr kör azon részével, mely a (47) tekercset és a (71) fojtócsévét tartalmazza, a (72) kondenzátor van párhuzamosan kapcsolva. A (71) fojtócséve hatása abban áll, hogy ezen helyi áramkörben az áram folyását határolja, míg a (72) kondenzátor arra szolgál, hogy a mikrofónáramokat a mikrofónszelencékben lokalizálja és ezen áramokat a (47) mágnesezőtekercsektől elzárja. Működés közben az (59, 60) vonalvezetékeken át az egyik vagy másik irányból jövő beszédáramok a (64, 65) indukciócsévék útján az (51 és 35) sarkok közötti vonzerőt változtatják, minek folytán a mikrofónszelence ellenállása és a helyi mikrofonáramkör árama is megfelelően változik. Ez a helyi áramkör a (61) prímérte^ kercset tartalmazza és igy ennek révén a vonalban a beszédáramok erősítése következik be. A mikrofónszelence arany- és vasdiafragmájának hatása abban áll, hogy a szénszemcsék összetömörülésére irányúló törekvés a diafragmát a szemben fekvő elektródától elmozgatja, miáltal a szénszemcsékre ható nyomást megszünteti és a mikrofónszelencét érzékeny állapotban, illetve helyzetben tartja. Az aranynak nagyobb a hőtágulási együtthatója, mint a vasnak és jó kontaktusfölületet képez a szénszemcsék számára, míg a vas termosz^ tatikus közeg és az átvevő mágneses áramkörének része gyanánt szolgál. Kívánt esetben az arany- és vas helyett hasonló tulajdonságú más fémek is használhatók. Az aranylemez közelebb fekszik a szénszemcsékhez és gyorsabban tágul, mint a vas. A diafragma a szemcsekamrában föllépő hőmérsékletnövekedéseknél befelé és hőmérséklet csökkenéseknél kifelé hajlik. A szemcséket tartalmazó szelence ellenálláson át van az áramkörbe1 iktatva; előbb a szénszemcsék hőmérséklete fokozatosan növekszik, ami addig tart, amíg egyenletes hőmérséklet be nem áll. Ezen folyamat közben a diafragma fokozatosan ber felé hajlik, ez azonban a szénszemcsék összetömörülését idézi elő, mire a szénszemcsés szelence csökkentett ellenállása folytán a melegedés csökken. A hőmérséklet csökkenése következtében a diafragma
