63252. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ólomfehér előállítására

finoman elosztott fémes ólmot ólomoxyddá alakítja, mely azután szintén karbonizáltatik. A (cl) tartányban a keverék a bevezetett gázok által fölkavartatik és bizonyos mértékben karbonizáltatik. A karbonizált oxyd a folyadék fölszínére emelkedik, ahol a nagyobb tartálykeresztmetszetben mozgása csillapodik, míg a keverék nehezebb alkatrészei, mint a fémes ólom vagy a tisztátlanságok a fenékre ülepednek. Mihelyt a (b) csövön újabb keverék vezettetik a (cl) tartányba, a fölül úszó, részben karbonizált ólomoxyd az ecetsavas ólomoldattal a (h) csövön át a (c2) tartányba ömlik. Ezen keveréket a (cl) tartányból utána jövő gáz tovább karbonizálja. A leírt folyamat tartányról tartányra folytatódik. A (c, d) tartányok száma és nagysága a földolgozandó oxyd és a karbonizáló szer összetételétől függ. Tapasztalat szerint a Jémes ólom körülbelül a negyedik taríányig jut el, ott azonban végleg oxydálíatik és karbonizáltatik úgy, hogy a negyedik edény után való elválasztása már nem oly fontos. Ennélfogva a többi (d) •edény kisebb és kevésbbé kúpos is lehet úgy, hogy a folyadék bennük még jobban fölkavarható. Általában négy darab (cl, c2) alakú és utána három (d) alakú tartány elegendő lesz. A tartányok célszerűen fából, az öszszekötő csövek pedig rézből készülhetnek. A folyadékot célszerű forró állapotban a tartányokba hozni, hogy minél sűrűbb ólomfehéret kapjunk. Miután a tartányok zártak és az eljáráshoz igen kis mennyiségű ecetsavat használok, forró folyadék alkalmazásánál is csak igen kevés ecetsav gőzölöghet el, míg ellenben az ismert eljárásoknál, ahol sok ecetsavat használnak föl nyitott edényekben, a savvesztcség igen lényeges és az eljárást költségessé teszi. A folyadéknak a kívánt hőmérsékletre való hevítése céljából, pl. gőzt fujtathatunk a (cl) tartányba, de már az (e) ejektor is melegíti azt. Az edények alján összegyűlő iszap eltávolítása céljából, az üzemet rövid időre megszakítom, míg az iszap leülepedett, mire az (i) csapokon lebocsátom. A tartányok födelein egy-egy (k) csavarral elzárható nyílás van elrendezve, úgy hogy ezen csavar eltávolítása után a (h) csövek a nyíláson keresztül kényelmesen tisztíthatók. Az utolsó tartányból kivezető (h) cső oly szeleppel zárható el, melylyel a karbonizáláshoz megkívánt nyomás szabályozható. Természetes, hogy több tartány helyett egyetlen egy oly tartány is alkalmazható volna, amely megfelelő kamrákra van osztva. A fölhasználandó ecetsav vagy egyéb azonos hatású szer mennyisége függ a keverék víztartalmától, a karbonizáló gázokban lévő szénsav mennyiségétől, az alkalmazott nyomástól, valamint a tartányok számától és nagyságától. Pl. a koksz égésgázainak fölhasználása esetén 400 rész ólomoxydra 1600 rész víz és 1 rész ecetsav vehető. Az utolsó (d) tartányból az ólomfehér oly gyűjtőedénybe vezetendő, melyben leülepedhet és melyből a víz kifolyhat. Ezután az ólomfehér közvetlenül szárítható vagy olajjal keverhető, mert a benne lévő ecetsavas ólom mennyisége csekély és így nem szükséges azt előbb megszűrni vagy mosni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás ólomfehér előállítására, azáltal jellemezve, hogy ólomoxydot folytonos üzemben karbonizálunk és egyidejűleg a keletkezett ólomfehéret a még nem karbonizált oxydtól és az esetleges tisztátlanságoktól, mint pl. f,émes olomtól, mechanikus úton elválasztjuk. 2. Berendezés az 1. alatt igényelt eljárás