63243. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajrétegnek vagy olajjal kevert mágneses részecskéknek ércek vagy effélék fémtartalmú alkatrészeire azok előkészítése céljából való fölvitelére

test a sörétet vonja be, mely ezután azt az érc fémtartalmú alkati eszeire viszi át. A sörétet azonban előnyösebben a tartályban való keverés előtt kezeljük a bevonó testtel. Ezáltal a mágneses élőké" szítés vagy az olajjal való bevonás folyamatának megindításával járó, némelykor kísérletileg megállapított nehézségeket elhárítjuk. A tartály célszerűen csőmalom; alakiával bír, mely fával vagy más be nem vonódó, illetőleg olajjal csak nehezen bevonódó anyaggal van kibélelve. Ha azonban az eljárás alapját képező kezeléssel egyidejűleg az érc szétaprítását is végezzük, vagy ha folytonos üzemtől eltérőleg szakaszos, vagyis egyes elkülönített töltéssel működő üzemben dolgozunk, célszerű a töltési nem a központhoz közelfekvő nyíláson át elvezetni úgy, mint a szokásos csőmalmoknál, hanem egy vagy több a kerülethez közel vagy a kerületen lévő nyíláson át. Hogy ugyanazon malomban különféle érceket lehessen földolgozni, melyek közül némelyiket kis mennyiségekben, másokat pedig inkább nagy mennyiségekben lehet jobban földolgozni, az elvezető nyílásokat célszerűen a cső tengelyétől különböző távolságban rendezzük el, mimellett a kerülethez közelebb eső nyílásokat akkor, mikor a központhoz közelebb fekvő nyílásokat használjuk, elzárhatjuk és viszont. A kibocsátott részecskék finomsági fokát azáltal szabályozhatjuk, hogy különböző hőségű nyílásokkal bíró szitákat helyezünk a nyílások fölé; némely esetben a nyílások oly szűkek lehetnek, hogy körülbelül 25. mm. hosszon 100 ily nyílás fér el. Ezen sziták a malomban lévő tulnagy részecskék kilépését is megakadályozzák. A malomban való kezelés folytonos vagy megszakított lehet, mimellett utóbbi esetben az egyes töltéseknek elkülönítetten való kezelésénél a földolgozott kever rék a malom központjában gőz- vagy léginjektor vagy efféle segélyével a malom forgása közben is lehúzható. A golyók nagysága és súlya úgy választható, hogy egyidejűleg az érc aprítását is végzik. Ez esetben a cső célszerűen vasvagy kavicsbéléssel van ellátva és a le húzást a központ közelében végezzük. Ha az érc aprítása nem bír fontossággal, hanem a sörét csak az érc fémtartalmú részeinek átvivő testei gyanánt szolgál, a sörétátmérö nagyságát 6—13 mm. között választjuk. A csövet oly sebességgel forgatjuk, hogy a sörét egy bizonyos darabon fölfelé haj tátik és azután visszaesik, mimellett a söréthez elegendő mennyiségű mágneses bevonóanyag vezettelik. Ezen eljárás előnye abban áll, hogy az ércet a kezelés hatásossága tekintetében fölösleges ellenőrizni, mivel elégséges a sörétet jól bevont állapotban tartani. Egyes érceket nehezen lehet savak hozzájárulása nélkül kezelni, vagy egyáltalában nem voltak eddig savak nélkül kezelve. Jelen eljárás alkalmazásánál azonban a legtöbb esetben elmaradhat a savval való kezelés. A sörét és a többi kemény test amellett, hogy a bevonó test számára elosztó központokat alkotnak, bizonyos mértékben az érc szétaprításához "is hozzájárulnak úgy, hogy előáll az olajos folyadékok ama sajátsága, hogy könnyebben tapadnak friss törési fölületekhez. Sörét és más kemény testek alkalmazása következtében több nyersen törött mágnesvasércet alkalmazhatunk, mint régebben, minthogy a kemény testek nagysága és súlya úgy választható, hogy a mágneses testnek ezen nyersen törött részei a fémtartalmú ércalkatrészek bevonása közben nagy mértékben szétapríttassanak úgy, hogy a mágneses test elhasználásában nagy megtakarításokat érünk el és a mágneses részecskékkel való bevonás sokkal hatásosabbá válik. Jelen eljárás tehát lényegesen eltér az ismert eljárásoktól, melyeknél nyersem törött mágnesvasércrészecskék és tapadó folyadékok szolgálnak nem mágneses részek gyűjtő központjai gyanánt, vagy me-