63240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos forrasztásra és hegesztésre
hogy az előbb említett hatások tényleg ke- i letkezhessenek. A burkolatot következőképpen állítjuk elő: az egyes alkatrészeket porrá törjük, összekeverjük és valamely folyadékkal, mint például tiszta vízzel vagy hígított borszesszel folytonos keverés mellett híg tésztává gyúrjuk. Kevérés közben gyönge habzáskenőcsszerű anyagba a rúdalakú elektródnak kell mutatkoznia. Az iiykép előállított fémet bemártjuk és mindaddig benhagyjuk, míg a rudat kívánt vastagságú réteg veszi körül. Amennyiben a forrasztóanyag vas, úgy 5 mm. vastagságú rúd esetén vízszintes irányú forrasztáshoz 1 /2 mm. vastag burkolat, függélyes irányú forrasztáshoz 1 mm. vastag burkolat és alulról fölfelé irányított forrasztáshoz 2 mm. vastag burkolat szükséges. A burkolattal ellátott rudakat ferde helyzetben szárítjuk meg. Az eközben fejlődő szénsav a burkolatot likacsossá és kissé í'ideggé teszi. A megszárított rudak elektródokként alkalmazhatók, mikor is a rúd használati részén túl a burkolatot eltávolítjuk. A burkolat következő alkatrészekből állítható elo: 250 g szétdörzsölt mészkő (CaCo3). 90 « káliumkarbonát (K2Co3). 60 « zirconium-oxyd (Zr02). 10 « szén (C). 75 « magnézium-oxyd (MgO). 15 « aluminiumszilikát (A1SÍ04). Fönti alkatrészekből egy vagy több megf elelő mennyiség dolomit, bauxit, china-clay vagy karbidok által helyettesíthetők. A ke. nőesszerű anyag készítéséhez alkalmazót^, víz hőfoka legcélszerűbben 15—20° C. kö. zött legyen. A szárításnak pedig 20—30° C. között kell történnie; ugyanis nagyobb hőfoknál túlerős a szénsavfejlődés, miáltal a burkolat lehull, alacsonyabb hőmérsékletnél pedig a burkolat nem eléggé likacsos. A széntartalmú alkatrészek mennyiségének megválasztása által, a burkolat likacsosságát a kívánt mértékben befolyásolhatjuk. Oly esetekben, ha kivánat03 az, hogy a megolvadt fém széntartalmát megnöveljük, vagy pedig ba redukáló gázokat akarunk fejleszteni, úgy a burkolathoz több szenet vagy pedig karbidot adunk. Ha pedig kívánatos az, hogy a megolvadt fémnek foszfor- vagy kéntartalma növeltessék meg, úgy az alkatrészek közé foliferousfából készült faszenet adhatunk hozzá, mivel ez több foszfort és szént tartalmaz a fenyőfánál. Fölhasználható ezen célra porlasztott csontszén is. Azon célból, hogy a salakképződés megkönnyítessék és hogy a forrasznak meg legyen a megfelelő szilícium-tartalma, 30— 140 g finoman porlasztott CNaSi03 , vagy pedig szilíciumot, alumíniumot, kalciumot vagy egyéb földfémekkel való vegyületet vagy ferrosziliciumot alkalmazhatunk. Annak megakadályozására, hogy használat közben a forrasztórúdról a kéreg szabálytalanul leváljon, miáltal a forrasztórúd elolvad és kiszélesedik, a burkolatnak szívósnak kell lennie. Ezen célból bórvegyilletőket, mint B2 Os vagy BC13 adunk hozzá, igen célszerűen 150 g, B2 03 -at. Ügyelni kell arra, hogy a forrasztás alatt a burkolatnak azon részei, melyek rokonok a vashoz vagy acélhoz, olvadáskor utóbbiakkal egyesüljenek, önmaguk pedig redukáló hatás kifejtése mellett elpárolognak. Aszerint, hogy milyen követelményeket fűzünk a forrasztási eljáráshoz, változtatjuk meg a burkolatnak összetételét. Ha például mangánbevezetés kívánatos, úgy a burkolat anyagai közé például ferro mangánt vagy egyéb mangánvegyületeket keverünk. A nikkelacél forrasztásához nikkelt adagolunk, Ni2 Os alakjában, vagy pedig porrá tört nikkel alakjában; krómacélnak forrasztásához pedig krómot adagolunk, ferrokróm alakjában. Ha molybdaen tartalmú acélt kell forrasztani, úgy hozzá molybdaent Mo03 ferromolybdaen alakjában adagolunk. Lágyacélnál vanadiumot keverünk hozzá, porrá tört ferrovanadium alakjában, ha pedig rozsdának kiválóan ellenálló "forraszhelyet akarunk nyerni, ferrotitaniumot alkalmazunk, porrá tört FeoTi2 0, vagy pedig más megfelelő titaniumvegyület alakjában. Különleges célokra természetesen föntebb
