63182. lajstromszámú szabadalom • Újítás nyakkendőgyűrűkön

Megjelent 1914. évi április hó '¿'¿-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI jBo HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 63182. szám. VI/a. OSZTÁLYÚjítás nyakkendőgyűrűkön. PROKOP JÄGER & SÖHNE CÉG BODENBACH/M TYSSABAN. A bejelentés napja 1913 március hó 15-ike. Elsőbbsége 1913 január hó 21-ike. Az úgynevezett nyakkendőgyűrűk, melyek a nyakkendőt a csomó alatt összetartják eddig alaposra nyomott gyűrűalakban készíttettek. Ezen gyűrűknek a csomó alatt való jögzítésére a jelen újítás értelmében a mellső gyűrűfélt befelé irányított fogakkal vagy tüskékkel látjuk el és a hátsó gyűrűfelet két, a mellső gyűrűfélre ágyazott egymást rögzítő vagy egymást kitámasztó kar által képezzük úgy, hogy a nyak kendőszalagok a gyűrű mellső, merev és hátsó, kilengethető részei közé szoríttatnak és annak fogai vagy tüskéi a szövetbe nyomulnak. A mellékelt rajz 1—6. ábráin a nyakkendőgyűrű két különböző kiviteli alakja elölnézetben, fölülnézetben és hátulnézetben van bemutatva. Az 1—3. ábrákon bemutatott kiviteli alaknál a mellső ívalakban görbített (n) rész végein két (o) csukló fülecs van elrendezve, melyek két kengyelszerű (m, m) kar lengési tengelyét körülfogják. A csuklótengelyek ismert módon olyképen vannak négyszögletesen alakítva, hogy az (m, m) karok a két, a 2. ábrán látható 90° alatt álló állásban rögzíttetnek és a teljes vonallal rajzolt helyzetbe maguktól beforognak, ha őket a pontozottan rajzolt állásból befelé nyomjuk. A nyakkendő csomó alatt lefelé függő nyakkendőrészeket az (m) karok "kilengetett helyzete mellett a mellső (n) gyűrűrészbe helyezzük és azután a két (m) kart befelé lengetjük, mimellett a mellső (n) gyűrűrészen elrendezett (a) fogak a szövetbe nyomulnak és a gyűrűt fogvatartják. A 4—6. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál a két lengethető (h, k) kar úgy van alakítva, hogy hatékony, befelé forgatott helyzetükben egymást megtámasztják. E végből a (k) kar lehajlított (3) hurokkal és a második (h) kar ezen hurokba illő kiugrással biró és ugyancsak lehajlított (4) végrésszel van ellátva. A (k) kar hossza a (3> hurok kezdetéig egyrészt és a (h) kar hossza a (4) végrészig úgy van választva, hogy a (3) hurok vége a (h) karnak a (4) rész mindkét oldalán elrendezett (5) kiugrásán nyugszik, ha a két (h, k) kar kifelé forgatott, az 5. ábrán pontozottan rajzolt (h', k') helyzetet foglal el. A két (h, k) rész további befelé forgatása, minthogy azok egymást kölcsönösen megtámasztják csak akkor eszközölhető, ha a teljes, rugalmas (n) gyűrűrész kissé kihajlik; ha a két (hr

k) részt ezen rugóerő legyőzése után középállásukon túl befelé nyomjuk, akkor ezen irányban kilengenek, amíg a (k) karnak lehajlított (3) hurokja laposan a (h)