63173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a fa, különösen vasúti talpfák tartósságának növelésére

amely azonban a farostok levegőátbocsátó képessége folytán csak kismérvű lehet. Ezt pl. valamely ismeretes szerkezetű szívó és nyomószivattyú alkalmazásával érhetjük el, amelyet kezdetben szívásra használunk és azután nyomásra átállítva, a telítéshez szükséges folyadékot a szükséghez képest, pl. 8—10 légköri nyomással a furatba préseljük. Ily módon a telítő folyadék a ritkított levegővel telt rostok közé nagy erővel behatol és azoknak hathatós telítését idézi elő. Végül a szivattyút újból szívó állásba hozva a furatban visszamardt folyadékot kiszivatjuk, hogy az kárba ne vesszen. A fönntebb említett eljárás foganatosítására célszerűen az alább ismertetett és a mellékelt rajzon föltüntetett szivattyút .használhatjuk. Az 1. ábra a szivattyú hosszmetszetét, a 2. ábra a vezérlő csapnak állását tünteti föl szívás közben. Az (1) szivattyú testben van kiképezve a (2) henger és a (3) szélkazán. A (2) hengerben a (4) fogantyúval föl- és alámozgatható (5) dugattyú van elhelyezve. A {6) öntvényben van elhelyezve a (7) szívó és (8) nyomószelep, mely szelepek közötti (9) tér a (2) hengertérrel közlekedik. A (7) szívószelep előtti és a (8) nyomószelep mögötti terek a (10 és 11) csatornák segélyével a (12) vezérlőcsappal vannak összekötve, amelyhez a telítőanyagot tartalmazó (15) edénybe vezető (13 és 14) cső, valamint a szélkazánba, illetőleg a talpfafuratba vezető (16 és 18) csövek csatlakoznak. A (12) csapnak az 1 ábrában föltüntetett állásánál a szivattyú működtetésével a szívás a (15) edényből történik és az innen kiszívott folyadék a (16) csövön át részben a (3) szélkazánba, részben a (18) csövön át a talpfafuratba szoríttatik. A folyadék útja ez esetben az (5) dugattyúnak fölfelé való húzásánál a következő: (14 és 13) cső, (12) csap, (10) cső, (7) szívószelep, (9) tér, (2) henger; a dugattyú lefelé szorításánál pedig a folyadék a (2) hengerből a (9) teren, a (8) nyomószelepen, a (11) csövön, a (12) csapon és a (16) csövön át a (19) talpfafuratba ömlik. A (12) csapnak a 2. ábrán föltüntetett állásánál pedig a szivattyú működésénél a szívás és nyomás fordítva történik; ekkor ugyanis a (18) csövön át szivatik ki a folyadék és a (16) csövön át a (15) edénybe szoríttatik vissza. A folyadék útja most a következő: Az (5) dugattyú fölfelé húzásánál a (19) furatból és a (18) csőből a (16) csövön, a "(12) csapon, a (10) csövön és a (7) szívószelepen át a folyadék a (9 és 2) terekbe, a dugattyú lefelé szorításánál pedig a (2 és 9) terekből a (8) nyomószelepen, a (11) csövön, a (12) csapon és a (13, 14) csöveken át a (15) edénybe jut vissza. Hogy eközben a szélkazán tartalma ki ne szivassék, a szélkazán a (17) csap segítségével a vezetékből kiiktatandó. Azáltal, hogy a szivattyú szívó és nyomóhatása ily módon fölcserélhető, a telítés előtt a talpfafuratban és a farostok között némi légritkítást is idézhetünk elő, mely után a telítő anyag bepréselése ugyanoda sokkal intenzivebben történhet. Azon célra, hogy a szivattyú a talpfába szorosan beilleszthető legyen és a megfelelő tömítés is eléressék az (1) szivattyútest 20—20 fogantyúkkal van ellátva, melyek segélyével a (21) dugó, mely csavarmenetekkel van ellátva, szorosan a (22) talpfába csavarható. A furatban visszamaradó folyadéknak kiszivattyúzásához a (21) dugó még a (23) csőnyúlvánnyal bír, melynek vége szitaszövettel van ellátva, oly célból, hogy faforgácsok vagy tisztátalanító anyagok a szivattyúba ne hatolhassanak. Természetes, hogy a be« csavarás helyett kúpos, vagy bőrkarmantvús stb. tömítés is alkalmazható. Az ismertetett készülék helyett termék szetesen bármely más alkalmas nyomókészülék használható. Így pl. az impregnáló folyadékot komprimált gáz segítségével is szoríthatjuk a furatba.