63147. lajstromszámú szabadalom • Kötőanyaggal átitatott falapokból álló anyag és eljárás annak előállítására

anyagot még nedvesen és mielőtt még melegítésnek és sajtolásnak vetnők alá, a kívánt végleges nagyságra és alakra vágjuk, mindazonáltal ezt azután ¡is végezhetjük, ami után a száraz anyagot a sajtóból kivettük. A furnirokat jóformán mindennemű használati célra előnyösen kereszti ben helyezzük egymásra, amikor is a kötőanyaggal szilárdan összeerősített és átitatott lapok nyomás alatt végzett szárításuk közbén alig vagy egyáltalán nem húzódnak össze úgy, hogy az összehúzódásból eredő veszteség kiküszöbölődik vagy a minimumra csökken. Az anyag előállítására aránylag vékony falapokat vagy furnirokat használunk, amelyeket bárminő ismert módon, pl. oly forgó furnirgép segítségével készítünk, amely a furnirokat nedves vagy lágyított fatömbről ' ,szeli le. Egy ekként alakított puha, hajlékony lapot előnyösen úgy, ahogy a tömbről leválik, egy asztalra helyezünk. , Ezt az ¡első lapot (1) jelzi a rajzon. Ennek a fölületét ¡azután kötőanyaggal vonjuk be, majd egy második (2) lapot helyezünk rá, rendszerint akként, hogy az utóbbinak erezete vagy átlóirányban vagy előnyösen derékszög alatt keresztezze az első lap erezetét. Miután a második lapot is kötőanyaggal vontuk be, egy harmadik (3) lapot fektetünk rá, amelynek erezete párhuzamos az elsővel. így háromrétű furnirt kapunk, nyilvánvaló azonban, hogy akárhány lapot egyesíthetünk, amíg a kívánt vastagságú vagy erősségű összetett lap áll ¿lő. Az is magától értetődik, hogy az egyes fumirlapok különböző vastagságúak lehetnek. Dobozok vagy ládák gyártására célszerűnek bizonyult az olyan háromrétű anyag, amelynek középső rétege keresztezi a két szélsőt 'és körülbelül' kétszer olyan vastag, mint ezek. így aránylag könnyű igen erős és tartjós szerkezeteit kapunk. A leírt módon kötőanyaggal bevont és egymásra helyezett lapokat azután melegen sajtoljuk, előnyösen bárminő ismert szerkezetű, gőzzel fűtött sajtóban, vagy, ha úgy tetszik, ¡előbb a kívánt alakra és i nagyságra szabhatjuk a rétegezett papírlapok vágására használatos ollóval vagy vagy vágószerszámmal. A nedves állapotuknál fogva puha fumirlapok könnyen és simán vághatok, repedés, pattanás vagy hasadás veszélye nélkül, amikor is a vágás nem jár olyan veszteséggel, mint ha száraz furnirlapokat fűrésszel vágunk. Sajtolás közben !a kötőanyag a nedves összetett lapot, amíg azt a meleg sajtóban kiszáradni hagyjuk, jól átjárja. Ezen művelet folyamán ugyanis a kötőanyag ía fába hatol és annak pórusait kitöltvén, mintegy rögzíti a rostokat és nem nyomódik ki a lapok (szélein, mint amikor a lúgokat előbb megszárítják és azután egymásra helyezve erősítik össze valamely ragasztószerrel. , ' Minthogy ¡a fa száradás közben főként szélességirányban, hosszirányban ellenbein csak viszonylag csekély mértékben húzódik össze, ;az egymáshoz kötött lapok keresztezése és kötőanyaggal való átitatása megakadályozza vagy a minimumra csökkenti az összehúzódást. Tényleg azt találtuk, hogy olyan nagyságú lemezeknél, aminőket dobozok 'vagy ládák gyártására rendesen használni szoktak, az összehúzódás egészen elhanyagolható. Az az időtartam, ameddig az anyagnak a meleg sajtóban kell maradnia, hogy teljesen kiszáradjon és rostjai rögzítődjenek, függ a használt fa mineműségétől, az alkalmazott rétegek vastagságától és számától, a fában lévő nedvesség mennyiségétől és az alkalmazott hőfoktól. Háromrétű, egészben véve 12 mm.-nél nem vastagabb anyag kiszárítására, elegendő ha azt megfelelő nyomás lalatt körülbelüli fél Óra hosszat tartjuk mintegy 94° C.-ra fölmelegített sajtóban. A kész termék teljesen át van itatva kötőanyaggal, amelyet előnyösen fölös mennyiségben, illetőleg vastag rétegben alkalmazunk laz egyes lapokon. Ügy látszik, a meleg és a nyomás beszorítja a kötőanyagot a fába a kiűzött nedvesség helyére és ott annak megszáradását és meg-i keményedését idézi elő, minek folytán a