63136. lajstromszámú szabadalom • Könnyen folyós ragasztóanyag bőr számára és eljárás annak előállítására

Megjelent 1914. évi április hó 31-én. MAGY. SZABADALMI KIH. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 68136. szám. XI/d. OSZTÁLY. Könnyen folyós ragasztóanyag bőr számára és eljárás előállítására. ,AGO" LEDERKITT-INDUSTRIE-GESELLSCHAFT M. B. H. CÉG TRIESZTBEN. A bejelentés napja 1913 február hó 18-ika. Elsőbbsége 1912 február hó 19-ike. A jelen találmány tárgya ragasztóanyag a bőr összeragasztására varrat nélküli lábbeli készítésénél, különösen pedig a talp egyesítésére a szárral, valamint eljárás ezen ragasztóanyag előállítására. Miután itt nem egyszerű enyvezésre való anyagról, hanem rendkívüli tulajdonságokkal bíró ragasztószerről van szó, amelynek az a képessége van, hogy az egyesített bőrdarabokat biztosabban öszsüelartja, mint hogyha azok varrva vagy szegezve volnának és miután ezen ragasztóanyag alkalmazásánál használt eljárás egészen sajátszerű, ezért a szóban forgó anyagnak különös tulajdonságokkal kell bírnia, amelynek megértésére annak az alkalmazásnál való magaviseletét fogjuk először ismertetni. Az egymással egyesítendő két bőrdarabot fölületükön különös mechanikai kezelésnek vetjük alá, amely a bőr belső rostkötegét szabaddá teszi, amennyiben az egyes rostok fölborzoltatnak és egymástól oiválasztatnak akképen, hogy a folyós, alant ismertetett ragasztószer, amelyet az így kezelt bőrre fölviszünk és magára hagyunk, szilárd maradékot ad, amely részben a rostok közé behatol és részben a fölületen igen vékony fényes réteget képez. Az ilyen módon kezelt két darab egyesítését akképen végezzük, hogy s/okat egy oldószerrel megnedvesítjük és megfelelő nyomás alkalmazásával egymásra helyezzük. Ez az egyesítés azonban nem sikerül, ha az előzőleg fölvitt ragasztóanyag nem eléggé folyós úgy, hogy nem tud a bőr rostjai közé behatolni. Nem sikerül továbbá akkor sem, ha az illető anyagnak szilárd ragasztóanyagokban való százaléktartalma csekély, kivéve, ha a fölborzasztott bőrre többszörös ráviíell eszközlünk vagy pedig egy túlságos vastag réteget vittünk föl. Mindkét esetbe/i veszteségek lépnek föl az oldószerben és a munkaidőben. Ebből tisztára megérthető, hogy a ragasztóanyagnak, amelyet a fönt említett célra akarunk használni, két tulajdonsággal kell bírnia, nevezetesen kell, hogy nagy mértékben hígfolyós legyen és azonfölül meglehetős nagy legyen a szilárd ragasztóanyag tartalma úgy, hogy az oldatnak egyetlen vékony rétege elegendő legyen a kívánt cél elérésére. Ha celluloidból álló ragasztóanyag oldatot ismert módon kémiailag vagy tech-