63120. lajstromszámú szabadalom • Vezérmű erőgépek számára

tengely hosszirányú eltolása által történik, amikor is az (f) tárcsák helyett a (g) tárcsák jönnek a (d) görgőkkel érintkezésbe. Hogy az eltolás a szelep lenyomásának szüksége nélkül foganatosítható legyen, a találmány szerint valamennyi folyadékoszlopot tartalmazó csatorna egy a légkör nyomása alatt álló csatornával hozható összeköttetésbe. A (d) görgők ekkor minden erőkifejtés nélkül leemelhetők a megfelelő bütyöktárcsákról és a vezértengely eltolható, illetve a bütyöktárcsák a motor ellenkező forgásirányához szükséges helyzetbe könnyen elforgathatok. A föltüntetett kiviteli alaknál csak egy oldalsó (k) vezeték van elrendezve, amely az (ml—m4) csatornák révén a megfelelő (hl—h4) csatornákkal közlekedik. Az összeköttetési helyeken (nl—n4) csapok vannak alkalmazva, amelyeknek mozgató karjai egy közös (o) vonórúd segélyével működtethetők. Az (o) vonórúd eltolása által a (h) csatornák egyszer a légköri nyomás alatt álló (k) vezetékkel hozhatók összeköttetésbe, másszor pedig ettől elzárhatók Ha a csapok záróhelyzetben vannak, akkor a szelepek és bütyöktárcsák között kényszermenetű kapcsolat van létesítve és így a (c) dugattyúknak a bütyöktárcsák által létesített mozgása kényszermenetűen vitetik át a szelepekre. A . 3—7. ábrákon föltüptetett kiviteleknél a berendezés úgy van foganatosítva, hogy a közbeiktatott folyadékoszlopok pontos működése megbízhatóan biztosítva marad. A 3. ábra szerint az (1) tengelyen elrendezett 2. bütyöktárcsa a (3) dugattyúra hat, amely a (4) rúgó által szoríttatik a tárcsához. A (3) dugattyú a (6) test (5) furatában jár, amely a folyadékoszlop kényszermenetű mozgásának fönntartásához és pontos működésének fokozásához szükséges csatornákkal és szelepekkel van ellátva. A (8) cső, mint az előző kivitelnél, a működtetendő szelephez vezet. A (6) test (5) furata két rövid (11, 12) csatorna útján egy oldalsó (13) csatornával van összekötve, amely viszont egy (14) gyűjtőtartánnyal közlekedik. A (3) dugattyú hatásos lökete az (1, II) helyzetek között fekszik, vagyis a szelep attól a pillanattól kezdve jön mozgásba, midőn a dugattyú a (11) csatornán túlhalad és azt elzárja. A dugattyú lökete a bütyöktárcsa alakjától függ. A (11) csatornába egy nyomószelep van iktatva, amelyen keresztül a (3) dugattyú befelé mozgása alkalmával az (5) furatban lévő fölös folyadék a (11) és (13) csatornákon keresztül a (14) tartányba jut. A (12) csatornában, amely a (3) dugattyú legalacsonyabb (II) helyzete alatt fekszik, egy szívószelep van elrendezve, amely a dugattyú befelé való mozgása alatt zárva van úgy, hogy a folyadék a (8) vezetéken át a (7) szelep felé szoríttatik, míg a (3) dugattyú kifelé való mozgása alkalmával a (13) és (12) csatornán .keresztül a (14) tartányból folyadékot szív be. A dugattyúnak legközelebbi befelé haladásakor a (11) csatorna nyomószelepén keresztül ismét annyi folyadék szoríttatik ki, míg csak a kényszermenetű állapot a legnagyobb pontossággal létre nem jött. Ezen berendezéssel a folyadékmennyiségben föllépő veszteségek minden löketnél önműködően kiegyenlítődnek úgy, hogy mindig ugyanaz a folyadékmennyiség marad alkalmazásban és a (14 gyűjtőtartányt mindig csak annyi folyadékkal kell pótolni, amennyi hosszabb idő alatt pl. elgőzölgés folytán szükségképen veszendőbe megy. A 4. ábrán föltüntetett kivitel az előzőtől csak abban különbözik, hogy két (15) és (16) gyűjtőtartány van elrendezve, amelyek külön (17) és (18) csatornák útján közlekednek a (6) test (5) furatával, melyben a (3) dugattyú jár. A (17) csatornában egy (19) szívószelep, a (18) csatornában pedig egy (20) nyomószelep foglal helyet. Ezen kivitelnél a dugattyú minden lökete alkalmával meghatározott és a löketnek megfelelő mennyiségű folyadék szívatik be a (15) tartányból, amely mennyiség a második löket alkalmával a (16) tartányba szoríttatik. Ez esetben tehát a folyadékoszlop lassanként új folyadékkal helyettesíttetik és pedig a löketnagyságnak megfelelő sebességgel. Ez különösen gyorsan járó motoroknál nyújt előnyt, minthogy máskülönbéi! a nyomás alatt álló