63063. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mázoló és impregnálószerek előállítására

— 2 -folyadékjaival egymásután elegyítjük és időnként való keverés vagy levegő keresztülfuvatás mellett napokig, hetekig vagy hónapokig állni hagyjuk. A savanyú vagy alkálikus jellegű folyadékok behatásának a porított anyagra olyan hőmérsékletnél kell történnie, amelyek ezen anyag olvadási pontja alatt fekszenek. Különben az anyag legfinomabb részecskéi mechanikailag olyan tömeggé egyesülnének, amelyen a kezelő folyadékok nem tudnának keresztül hatolni és amely az eljárás célját tevő kémiai elváltozási folyamattól nagyrészt el vonatnék. Általában 25— és 60° C közti hőmérsékletek felelnek meg legjobban a jelzett célnak aszerint, amint a bitumenes anyagok egyes képviselői ezen eltolható határétékeken belül nem mutatnak hajlandóságot, hogy összesüljenek vagy összeolvadjanak. Azon ellentállás mérvéhez képest, amelyet a mázoló- vagy impregnálószernek a későbbi gyakorlati alkalmazásnál a káros behatásokkal szemben ki kell fejtenie, lehet az erre a célra előkészítendő savanyú vagy alkálikus szilárdító folyadékok koncentrációját megválasztani. így alkalmasak a jelzett célra többé vagy kevésbé hígított sósav, salétromsav vagy kénsav, amelyeknek koncentrációja fölfelé határolva van azon bomlások kezdetével, amelyek a választott savhoz képest, erős gázfejlődésben vagy nitrotestek képződésében nyilvánulnak. Általában a jelzett fajtájú mázolószereknek későbbi gyakorlati védőhatását híg savakkal szemben elérjük, ha a finoman porított bitumenes testeket két hónapon át kb. 25° C-nál 1.125 fajsúlyú sósavval vagy 1.116 fajsúlyúkénsavval vagy 1.054 fajsúlyú salétromsavval érintkezésben hagyunk. Az orgános alapanyag ellentálló képessége csak növekszik, ha azt az említett időn vagy hosszabb időn belül nemesak egyetlen egy savval, hanem egymásután a fönt említett valamennyi savval hozzuk reakcióba. Egészen híg salétromsavnak ebben az összefüggésben való használata még azzal a különös előnnyel is jár, hogy a másolatok azon bitumenes alkatrészei, amelyek később a vízben elnyelt oxigén által oxidáltatnának, már az előállítási eljárás közben mesterségesen eltávolíttatnak a védőanyagokból. Azon anyagok fajlagos természete szerint, amelyekkel szemben a mázoló- vagy impregnáló anyagoknak ellentállást kell kifejteniök, lehet azoknak finoman porított alapmaszáját kémiai szilárdságuk elérése céljából elegendő hosszú ideig ugyanazon testek hatásának is kitenni, amelyekkel szemben később védőhatást kell azoknak kifejteniök. így pl. lehet az olyan mázolószerek alapmasszája számára, amelyeknek később lápföldekbe ágyazott vascsöveket kell .megvédeni, előkészítő szilárdítószer gyanánt vasvitriololdatot és vízben szuszpendált savanyú mocsárföldet használni. Ha a mázolószernek ilyen használata van kilátásban, akkor az eljárásnak ezen foganatosítási módjával legalább is olyan nagy védőhatást érünk el, mint hogy ha híg kénsavat használunk szilárdító folyadék gyanánt. Híg ásványi savak helyett lehet még pl. savanyú szulfátoldatokat, továbbá ecetsavat, oxálsavat, tejsavat vagy más savanyú jellegű anyagokat használni azokban az esetekben, amikor a mázaknak vagy impregnálószereknek később valahol technikai védőhatást kell gyakorolniok ugyanezen anyagokkal szemben. Ugyanez áll a leírt fajtájú mázolószerek szilárdítása tekintetében szénsavdús vizekkel szemben. Itt a cél elérése végett úgy járhatunk el, hogy a vizet a benne szuszpendált őrölt porral együtt zári vastartályokban szénsavval impregnáljuk és nagyobb vagy kisebb nyomás alatt elegendő hosszú ideig ott tartjuk. Ha a bitumenes alapmasszákból olyan mázolószereket akarunk készíteni, amelyek különösen híg alkáliákkal szemben vannak szilárdítva, akkor e célra jól megfelel a kb. 1.1 fajsúllyal biró nátronlúg vagy 25%-os vizes ammoniakoldat vagy olyan mésztej is, amelyet 1 rész marómész oltása és 50—100 rész vízben való elosztása útján kapunk. Az eljárás lényege itt is abban van, hogy ezeket a vegyszereket a porított anyagokkal, azon hőfoknál, amelynek azokat kitehetjük, napokig, hetekig vagy hónapokig