63039. lajstromszámú szabadalom • Műkőgerenda
oldalaikon az (e) és (f) lépcsőknek megfelelő ellenprofillal van ellátva. A padozatlapok éppen kitöltik két-két gerenda között lévő teret. A padozatlapokat eszerint egyszerűen csak bele kell fektetni a gerendák közé és a födém már is készen áll. A padozatlapoknak súlya közvetlenül az (e, í) lépcsőket terheli s azután — ami éppen a találmánynak legfontosabb tulajdonságát képezi, — két-két padozatlap szimmetrikusan gyakorol nyomást az ovális alakra, még pedig éppen azon irányban, amelyben az a legnagyobb ellentállást képes kifejteni. Ezért aztán a gerendának üreges volta dacára rendkívül nagy nyomási szilárdsága van, amiből viszont az következik, hogy egy bizonyos •terhelésnél lényegesen kisebb falvastagsággal kijövünk, mint ugyanazon terhelés mellett más üreges gerendáknál. Az új gerenda eszerint aránylag könnyű lesz. Fafödémeknél első sorban az ismert (h) ,'széldeszkákat alkalmazzák és azokat az (f) ilépcsőkre fektetik föl, Ezáltal zárt alátétfölület jön létre, amelyre az (i) töltőanyagot (agyagot vagy más hasonlót) öntik. A (c) síklapba azonkívül egy széles (k) csatorna van bevágva, vagy már eredetileg -ezen csatornával együtt készül a gerenda és ezen csatom a valamely szögezhető anyagból, mint például kofából vagy más hasonlóból való (l) betéttel van kitöltve. A fákat azután egyszerűen rászögezzük ezen (1) betétre. Hasonló módon alkalmazzuk . ezen (1) betéteket a cementfödémeknél is, amidőn azokra linoleumot akarunk fektetni. A gerendák alsó fele szabadon van az alatta lévő térben. A gerenda alul is el van látva profilirozással. A profilirozásnak ezen része hasonló a szokásos fagerendaprofilirozásokhoz és a találmánynak egy további célja éppen abban áll, az új gerendák kinézésükre nézve hasonlók legyenek a régi fagerendákhoz, illetőleg hogy ugyanazon architektonikus hatásokat hozzák létre, mint emezek. Ezen új gerendákból készített födém-, főként ha a gerendák be vannak mázolva faszínre, — ugyanoly életteljes és otthonos benyomást kelt, mint az ismert f agerenda-mennyezetek. Úgy is készíthető a gerenda, hogy a (c) síklapban alkalmazott (1) betéthez hasonlót helyezünk el a (d) síklapban is és erre rászögelünk valamely burkoló réteget. A gerenda készítésénél a külső profilirozást az ismert tömőforma segélyével végezzük, míg az üreg készítésére egy magot alkalmazunk, amelyet a megkeményedett gerendából kihúzunk. A közönséges magoknak azonban azon hátrányuk van, hogy kihúzásuk alkalmával a belső falazatot fölkarmolják, illetőleg megrongálják. A jelen találmánynál azonban olyan magot alkalmazunk, amelynél ezen hátrány el van kerülve, mivel annak átmérője a kihúzás előtt kisebbíthető és így a mag a gerendából a falazat érintése nélkül eltávolítható. Az új mag egy alsórészből és egy fölsőrészből áll. Az (m) alsúrész teljes egészet képez. A fölsőrész két (n) félből áll, amelyek az (o) sarok által összecsukhatóan vannak egymáshoz kötve. Az alsórészben, az egész hosszra egyenletesen elosztva, bizonyos számú (p) fémgörgő van ágyazva, azonkívül egynéhány ferde (q) konzol is el van abban helyezve. A fölsőrész alsó peremére az (r) szögvasak vannak erősítve. A belsejében azonkívül bizonyos számú úgynevezett (s) olló van elrendezve. Ezen ollók egyik végükkel csuklósan vannak az (rl) szögvasakhoz erősítve, amelyek viszont az (r) szögvasakkal vannak összecsavarolva. Másik végükkel ezen ollók a (t) vastartónak talpához vannak csuklósan hozzáerősítve, amely a mag egész hosszában végigvonul és az ollók által tartatik. A tartóra egymástól bizonyos távolságokban az (u) békók vannak erősítve és ezeken a (v) rúd nyúlik át. A mag egyik végéhez fektetett lap az (x) csavarorsónak ágya, amely csavarorsóba viszont a (v) rúd kapaszkodik. A formázás alatt a mag szét van feszítve a rajzon föltüntetett módon. A formázás befejezése után az (x) orsót az (y) forgattyú segélyével elforgatjuk, miáltal az a rudat visszatolja. A rúd vele szilárdan összekötött (u) békók segélyével magával viszi a (t)
