63036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távíróberendezés és eljárás táviratok továbbítására

mindegyik eltolt rúd vagy rúdkombináció hozzájárul ahhoz, hogy a többi rúdak hasítékai elfedessenek. Ennek megfelelően a spácium jel képezése céljából csakis a d) sorhoz tartozó rúdat kell eltolni, minek az a következménye, hogy az összes rudakon végigmenő egyetlen hasíték keletkezzék. Az A) betű létesítésére az a) és d) sorhoz tartozó rúdakat kell eltolni, hogy más hasítékok kerüljenek fedésre. Mindegyik rúd egy-egy (87) rúgó ellen mozdul el (3. ábra), mely rúgó egyik végével a megfelelő beállítórúd egy horgával, másik végével pedig a (77), (78) oldallemezek fenekén alkalmazott (89) toldattal (3. és 5. ábra) van összekötve. Ezek a rúgók a beállítórúdakat normális helyzetükbe állítják vissza. Ismeretes az, hogy a kiválasztás céljából a rúdak hasítékait egymással fedésre hozzuk, új azonban a kombináció ama rendszere, mely szerint ezek a hasítékok alkalmazva vannak és mely találmányunk lényeges részét képezi. Ezek a beállítórúdak két (77), (78) oldalrúdak között vannak vezetve, melyek végeiken a (79) tartókkal állanak merev kapcsolatban. Ezek a gép oldalrészein fix módon vannak elrendezve. A beállítórúdak végeik közelében hosszanti irányú elmozdulás lehetővé tételére (80) görgőkre vannak ágyazva (35. és 36. ábra), melyek a (77), (78) lemezekbe fogott (81) csapokra vannak szerelve. A rúdak között (83) köztartókorongok vannak alkalmazva, maguk a rúdak pedig egymás mögött fekvő és a kilincsek végdarabjainak vezetésére szolgáló (84) és (85) hasítékokkal vannak ellátva. A (72) végdarabok rendszerint nem fekszenek föl a beállítórúdak fölső részén, ebben az esetben a rúdak hosszanti elmozdulását gátolnák, hanem a (90) rúd tartja azoktól bizonyos távolságban. (34. ábra). Ez a (90) rúd a gépen harántirányban fut át és rendszerint az összes végdarabokat megfogja, miközben ezeket a végdarabokkal való érintkezésen kívül tartja, míg a rúdak hasítékaiba befogódzani nem kénytelenek, mikor a (90) rúd lefelé mozog és: a (72) végdarabok a rúdat követik. A (90) kiváltórúdat végein a (91) karok tartják, melyek a gép oldalrészeihez közel vannak a lenghető (92) tengelyre ékelve. E a gépen keresztirányban nyúlik végig s kerelének oldalrészeibe van ágyazva (4. és 21. ábra). Ezt a tengelyt a (93) rúd indítja a szükséges mozgásnak, mely egyik végén egy (91) karral, másik végén pedig a rövid (95) tengelyre ékelt (94) emelővel van összekötve. Ez a tengely a keretből kinyúló végén a (96) emelőt viseli, melynek (97) fejfölülete a (98) excenterre fekszik. Ez az excenter a gépkeret külső oldalán alkalmazott (64) tengelyre van ékelve. (50. és 54. ábra). Azt a módot, mely szerint az excenter a karokkal a kiváltórúdak megemelése céljából együtt működik, később fogjuk ismertetni. A bekapcsolórúdaknak ama mozgása, mely ahhoz szükséges, hogy a hasítékok fedésre kerüljenek, a szóban lévő gépnél főleg akkor, mikor a gép telegrafikus fölvevő vagy föladó készülék gyanánt szerepel, önműködően vagy kézzel történhetik, ha a gépet arra használjuk, hogy billentyűzet segélyével a telegramm önműködő továbbítására szolgáló lapot készítse el, vagy ha a gép a saját állomáson is regisztráló telegrafikus átvivő szerepel. A beállítórúdakat a megrajzolt gépnél önműködően nyolc (99) elektromágnes, működteti, melyek a forgathatóan ágyazott (100) fegyverzeteikre hatnak. Eme fegyverzeteknek (101) karjai vannak, a beállítórúdakra merőlegesen állanak és, alsó felületeiken alkalmazott (102) toldatokkal jönnek kapcsolatba (3. ábra). Mindegyik beállítótagnak csak egy-egy (102) toldata van, úgy hogy eme rúdak mindegyikét a hozzátartozó külön (99) elektromágnes befolyásolja. Az elektromágnesek egy vasból készült (104) tartókeret egyes (103) mélyedéseiben fekszenek, mely keret harántirányban húzódik el a gép fölött, mint az a 3., 5. és 20. ábrán látható. A (99) elektromágnesek fegyverzeteit-