63036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távíróberendezés és eljárás táviratok továbbítására

— 167 — nincsenek a távolba vezetésssel kapcsolva. Ha már most valamely pl. a 88. ábrán látható (109) billentyűemelőt lenyomunk, a (134) kiválasztórúd a (358) kontaktusrúgót a (368) kontaktus rógóval érintkezésbe hozza, ezenkívül érintkezésen kívül jut a (151) kontaktusrúgó a (152) kontaktusrúgóval és érintkezésbe jut a (153) kontaktusrúgóval. Ekkor a (618) dinamótól pozitiv áram megy a föntebb jelzett úton a (153, 151) kontaktusokon, és a (631) kapcsolórelais munkacsévéjén a távolba vezetésbe, ez az áram a (631 és 622) relaisk fegyverzeteit ezek munkakontaktusaira fektetik úgy, hogy a jeladó- és vevőkommutátor keféi forgásnak indulnak. Amint ezek a kefék elérik a lenyomott billentyűnek megfelelő szegmentumokat, a (618) dinamótól pozitiv áram indul ki a (358 és 368) kontaktusokon a vezetékbe, mely azután a (643) relaisk közül a megfelelőket működteti (89. ábra. Az adott esetben ez a (h) relais Időközben a (158) csap (40—44. ábrái megszakítja a kontaktust a (151 és 153) rúgó között és létesíti a (151 és 152) rúgó között. Amint már most a (661) kefe (88. ábra) a (662) szegmentumot eléri, a (663) relais munkacsévéjén átmenő áramkör záródik. Ennek következtében a fegyverzet a munkakontaktusokra fekszik úgy, hogy az elreteszelőkötés (359) mágnese gerjed és a (347) elreteszelőkötést működteti, az 5. ábrán látható (131) excenterkorongnak megfelelő (131a) excenterkorongot elereszti. Ez az excenterkorong akként van az elreteszelőkötés agyára szerelve, hogy a (125) elreteszelőrúd rendszerint kívül esik a (124) nyelvek hatáskörén, tehát a billentyűk rendszerint nincsenek elreteszelve. Közvetlenül azután, hogy az excenterkorong forgását megkezdi, elreteszeli a (125) rúd a billentyűket és mindaddig elreteszelve tartja, míg az elreteszelőkötés körülbelül egy teljes fordulatot nem végzett. Amint az elreteszelőkötés (354) mágnese gerjedt, a (353c és 353d) kontaktusokon át egy áramkört zár, melybe a (663) relais nyugalmi csévéje van bekapcsolva és megszakítja a (354) mágnes áramkörét. Ennek következtében kikapcsolódik az elreteszelőkötés. Ha a 3—69. ábra alapján ismertetett, tehát egyúttal regisztráló, vagyis a telegrammot lyukasztással és nyomtatással önműködően följegyző berendezést használjuk jeladó gyanánt a 88. ábra alapján leírt berendezéssel kapcsolatban, a továbbítókötés (159) mágnese mindannyiszor működik, ahányszor az elreteszelőkötés. Ezt vagy azáltal érjük el, hogy a továbbító kötés mágnesét a 88. ábra szerint az elreteszelőkötés (354) mágnesével láncolatosan kapcsoljuk, vagy pedig akként, hogy ezeket a kötéseket és emelőiket mechanikus úton kapcsoljuk egymással úgy, hogy az elreteszelőkötés működésénél a továbbítókötés is működjék. Ugyanezt a célt sok más módon is elérhetjük. A 88. ábrán látható billentyűs berendezésnél a billentyűzet billentyűi rendszerint nincsenek elreteszelve, hanem szabadon mozoghatnak, míg a munkafolyamatok nem követik egymást túlságosan gyorsan. Ezt a sebességet az az idő határozza meg, mely szükséges, hogy a billentyű lenyomásánál a rendesen fix és laza kötésrészek kapcsolásának megtörténte után az elreteszelőkötés egy fordulatot végezzen. A nyomtatóberendezést és az önműködő jeladót hajtó (70 és 413) motorok sebességére vonatkozólag célszerű, ha eme gépek főkapcsoló tengelyei gyorsabban forognak, mint a vezetékegységek főkapcsoló tengelyei. A 85. ábrán vezetékegység alkalmazva nincs, eme berendezésnél elégséges, ha az (518) kommutátor kissé lassabban forog, mint a nyomtató berendezés és önműködő jeladó főkapcsoló tengelyei. A 87., 88. és 89. ábrán látható szegmentumos kommutátorainak a vezetékkötést működtető szegmeritumaik mellett kilinc-kilenc szegmentumuk van. Ezek közül nyolc-nyolc a megfelelő áramló