63006. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légabroncsok vagy burkok gyártására
formagyűrűről 'eltávolítsuk. Ezen szalagokat már most egymáshoz ütköző végekkel egy (g) segédszalagra fektetjük, amely a tekercselés közben időszakos hordozója az (a) iszalagoknak s a tekercselés közben az (a) szalagoktól elválasztalak. A tekercselést addig folytatjuk, amíg körüljutunk az, egész formagyűrűn s a kezdő ,szalagvéget majdnem elértük. Az így nyert tekercset már most a gyűrű belső kerülete mentén fölhasítjuk s lap alakjár ban emeljük le ia formagyűrűről; a lap görbe üreges alakú lesz, mely lényegileg a kész burok belső fölületi alakjának fog megfelelni s attól annyiban tér el, hogy a kerület mentén egy helyen nemi függ össze. Az így nyert lapot átvisszük1 a harmadik (C) ígyűrűre (3. ábra), mely ia vulkanizáló forma belső 'magva. Ha e- magvat úgy képzeljük el, hogy külsején nincs vályú, akkor külső kerülete annyival kisebb, mint az első (A) gyűrűé, hogy a lapnak a (c) gyűrűre való helyezéseikor a két lapvég- egymást már átlapolhatja úgy, hogy ekkor a lap a (C) gyűrűn egyforma vastagságú es egyformán fekvő folytonos réteget fog alkotni. A (C) gyűrű kerületén azonban egy körülfutó mélyedés van a kauesukelegyből készített (d) betétszalag befogadására, amely szalagnak kétoldalt a (C) gyűrű oldalait a sarkokig teljesen átfödő, kb. egyharmad * vastagságú szegélyei vannak, melyek tehát w abroncs egész belső fölületét fogják alkotni. A (d) szialagnak a (C) gyűrűre való helyezése után helyezzük föl az. (a) tekercselt lapot s ezután helyezzük el az (e) peremgyűrűket (4. ábra). A 2. ábrabeli (B) formagyűrű nagyobb kerületű, mint a (C) vu lkanizáljógyűrű, de keresztmetszetkerülete is nagyobb, még pedig egyenlő iaa éltől élig mért azon külső keresztmetszethosszal, melyet a (C) gyűrűre fölhelyezett (a) lap és (e) peremgyűrűk külseje szab meg (4. ábra). Ezen (B) formagyűrűre ugyancsak (bl) kaucsukbevonattal ellátott, kellő szélességű (b) szalagokat egymást átlapolva, épp úgy tekercselünk föl, mint ahogy az (a) szalagot tekercseltük, de célszerűen szélesebb szalagot használunk s többszörös átlapolási, így pl. 8 cm. széles szalagot alkalmazunk s mindegyik kanyarulat az előzőnek öthatodrészét lapolja át. Ezt a tekercselést is addig folytatjuk, amíg a végek majdnem összeérnek, mire a gyűrű belső kerülete mentén fölhasítjuk a tekercset s az így nyert lapot a 4. ábra szerint a (C) magra helyezett (a) lap és (e) gyűrűk fölé helyezzük úgy, hogy teljesen hozzájuk simuljon s a fölhasított élek az (e) gyűrűk belső éléhez illeszkedjenek, mint ez az 5. ábrán látható. Végül a vulkanizájatlan (f) laípot helyezzük föl, mely a (b) tekercseket teljesen lefödi s ezután az 5. ábra értelmében a külső (Cl, C2, C3) formarészeket rendezzük el s az egészet hydranlikus nyomásnak vetjük alá s szokott módon vulkanizáljuk. Oly esetekben, amidőn nem kivánunk a peremgyűrűkön belül spirális tekercselést, hanem a Ikerékkerület értelmében hosszirányú vászonszalaggal vagy szalagokkal elégszünk meg, mint pl. a közönséges védőabroncsoknál, az (A) gyűrű igénybevétele elmaradhat s a hosszirányú szalagokat közvetlenül a (Q vulkanizáló gyűrűre helyezhetjük föl az (e) peremgyűrűk elhelyezése^ előtt, amely után épp úgy helyezzük el a (B) gyűrűn készült lapot, mint az előbbi esetben. Lehetne a második formagyűrűn egynél több lapot is készíteni s ezeket a vulkanizáló gyűrűn egymás fölött elrendezni, ez azonban nem célszerű, 'mert ugyanezt az eredményt egyszerűbben leiérhetjük, ha a (B) gyűrűn szélesebb szalagot tekercseilünk vagy az egyes tekercsek kölcsönös átlapolását növeljük. Belátható, hogy a szalagszélesség és az átlapolás mérv© révén a bur ok szilárdsága tetszés szerint állapítható meg. A csatolt rajaokon 1. iábra az felső formagyűrű oldalnézete,
