62944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rézsük és töltések szilárdítására, valamint tartóvázak és effélék előállítására rőzsehurkák segélyével

— 2 -szilárdított rézsűk néhány foganatosítási alakja részben metszetben és részben nézetben van föltüntetve. Az 1. és 2. ábra például oly kiviteli alakot tüntet föl, melynél a talajban a különböző agyagfajtákon kívül helyenként vagy az árok fenekén sok úszóhomok is fordul elő. Az (a) és (b) rőzsehurkák a rézsű egész hosszában például 45°-nyi szöget zárnak be egymással és a rézsűbe rézsútosan helyenként mélyen vannak beeresztve; az (a) és (b) rőzsehurkák egymás fölött keresztben úgy vannak elrendezve, hogy magában a rézsűben hálót alkotnak, melyet a (c) keresztezési pontokon a kellő hosszúságú (d) cölöpök tartanak össze. Egészen eltekintve attól, hogy ezen összeköttetés által az egyes rőzsehurkák összetartása biztosíttatik, a cölöpök elrendezése által a háló jól odaszorul a talajhoz. A rézsű szilárdítás biztosításának fokozására a rézsű lábánál — mint azt az 1. és 2. ábrából látjuk — további rőzsehurkákat lehet cölöpök segélyével megerősíteni. Aszerint, hogy mily rázkódtatásokat kell a töltésnek kitartania, egy vagy több ily rőzsehurkát rendezhetünk el a töltés lábánál Az 1. és 2. ábra. szerint például két ily (e) és (f) rőzsehurok van (g)° cölöpök segélyével leerősítve, mimellett a biztonság növelésére az (e) és (f) rőzsehurkák elé (h) védőcölöpök vannak beverve. Ez a biztonság a legnehezebb és a legkevésbbé tartós talaj eseíén is elhárítja a töltés széjj elesését vagy lecsuszamlását. A találmányi gondolatra nézve mellékes, mennyi réteg és milyen rőzsehurkafajták vannak elrendezve. Az eljárásnak előzőleg leírt kiviteli módja csakis magyarázatul szóigált. Oly esetekben, mikor a töltést láp fölött vagy láptaíajos víz mellett kell építeni, a hálószerűen elhelyezett és végigfutó rőzserélegre támaszkodó rőzsehurkák segélyével vailó víztelenítéseri és szárazzá tételén kívül külön tartóvázat is kell elrendezni. Ez a tartóváz egymással szilárdan összekötött rőzsékből áll (3. és 4. ábra), melyek a (k) láptalajra hozatnak vagy a víz fölött úszan építtetnek és a kavicsolással együtt a lápra sülyesztetnek. Ez a tartóváz megakadályozza a hálószerű rőzsehurkákkal áthúzott töltések széjjelmenését -és a töltéseknek lecsuszamlását vagy a lápba való sülyedését is meggátolja. A töltés alatt elren deZett tartóvázat úgyszólván a létesítendő töltés támaszául vagy alapzatául kell tekinteni és a töltésben hálószerűen elrendezett rőzsehurkákkal össze van kötve. A tartóváz a 3. és 4. ábrákból kivehető módon egymással jól összekötött (i) rőzsékből áll, melyek a (k) láptalajra hozva az (a) és (b) rőzsehurkák és az ezek keresztezési pontjain elhelyezett (d) cölöpök segélyével vannak leerősítve. Az (a) es (b) rőzsehurkákra ismeretes módon rárakjuk az (1) földtöltést, melyet viszont ismét hálószerűen elrendezett rőzsehurkák segélyével vízteleníthetünk. Ezen eljárásra különösen oly töltések jönnek tekintetbe, melyek nedves partok mellett húzódnak el, vagy pedig láppal vagy vízzel és alatta lévő láppal rakatnak meg. Ily esetekben az új eljárás szerint a töltést állandóan szárazon tartjuk és még ha a töltés zsíros talajból is áll, a töltésnek a talapzaton való csúszamlása teljesen ki van zárva. A szilárdítás ezen módja által a töltés határtalan időre marad biztosítva. Minthogy a hurkák a vízben el nem rothadnak, mindenekelőtt egyúttal megtakarítjuk azokat a földtömegeket, melyek a láp kiszorítását idézik elő. A tartóváz első sorban arra szolgál, hogy az építendő töltés szilárdításául vagy biztos alátámasztásául szolgáljon. A szilárdítást egy a rézsűk, töltések vagy effélék lábánál elhelyezett ékalakű rőzsebeépítés egészíti ki, miáltal á bevágási rézsűk tökéletesen szárazzá tehetők és töltés csuszamlások teljesen elkerülhetők. Alkalmaztak ugyan eddig is rőzsehurkákat a fölszin szilárdítására, különöseii vasúti bevágások anyagtalaján, valamint fölületek víztelenítésére, az új eljárás azonban ettől abban tér el, hogy a hálószerűen beépített rőzsehurkák, tekintet nélkül