62861. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus mérőszerkezet erőgépek teljesítményének megállapítására

féktengelyt (2) csapágyak hordják, melyek a mérőszerkezet (3) lábazataiban (4) golyókon vagy éleken nyugszanak. A (2) csapágyak tetszés szerinti (x) átvivőszervek révén az (5) féktárcsán ülő (y) fékszervekkel vanak kapcsolva úgy, hogy a (2) ágyakban csapágysúrlódás révén föllépő reakciónyomaték a (2, x, y) úton mindig a fékszervekre vitetik át. A féktengely csapágyai és a fékszervek közötti átvivőszerkezet tetszés szerint képezhető ki. A 4. és 5. ábrabeli példánál ezen (x) szerkezet a (2) ágyakban egyesilett (6) karból áll, melynek (7) résébe a fékpofákra erősített (8) menesztőrúd fog. Az 1. ábrabeli példánál e szerkezet a (2) ágyakra erősített (10) konzolból áli, mely a fékszervek (11) befogó-keretét hordja. Minthogy a (2) ágyak lengő-ágyazása és azoknak a fékezőszervekkel való konstruktív kapcsolata a (2) és (y) elemeknek igen érzékeny kapcsolását biztosítja, a jelen mechanikus féknél a csapágysúrlódás folytán föllépő legkisebb reakciónyomaték is mindig önműködően fog együttmérődni az erőgép reakció-nyomatékával. Ezáltal a kapcsolt féltengelyű mechanikus fékeknél föllépő említett mérési hiba teljesen kiküszöböltetik. Kapcsolt vagy nem kapcsolt féklengelviyel bíró mechanikus fékeknek egy további hátránya az, hogy a fékezési munka alkalmával a féktárcsafölületen föllépő hökozítását gyorsan változtatják, piiáltal a mérsékingadozások a fék-kenőanyag viszkozitását gyorsan változtatják, miáltal a fék u. n. „szakgatása" jön létre. E hátrány elkerülésére a találmány egy másik része értelmében a hűtőfolyadékot a hűtőköpenyben sajátos módon keringetjük, még pedig úgy, hogy a féktárcsafölület mindegyik párhúzamos körzetében megközelítőleg ugyanazon átlaghőraérsék éressék el. E célból az (5) féktárcsát (6—9. ábra),1 zárt (20) hűtőköpennyel látjuk el, mely (21) kamrákra van fölosztva. E kamrák •egymással úgy közlekednek, hogy a hűtőfolyadák a tárcsaköpeny alatt zeg-zugosan kénytelen haladni (9. ábra). Ezen sajátos hű tő vízirányítás hatásának megértésére tételezzük föl, hogy a féktárcsa áll és az őt körülfogó fékszalag mclépő hűtővíz hőmérsékével birnak, mert tárcsa és a szalag között föllépő sinlódási hő vizsgálatánál mellékes, hogy e részeli/ melyikét tekintjük helytállónak, illetőleg forgónak. E föltétel mellett: A féktárcsa (px) fölületi pontjai a belépő hűtővíz hőmérsékével birnak, mert e helyen a friss hűtővíz lép be. A (py) pontok hőmérséke a (px) pontokénál már magasabb lesz, minthogy a hűtővíz a (px, py) úton már dörzsmeleget vett át. A (pz) p« r.iok hőmérséke viszont magasabb lesz, mint a (py) pontoké, mert a hűtővíz a (py, pz) úton további dörzsmeleget vett föl. Az ilyen hűtővíz-vezetésnek tehát az a következménye, hogy a (pz, py, px) pontok a tárcsa minden párhuzamos kör/etében egyforma hőmérsékkülönbségekkel fognak bírni úgv, hogy a tárcái minden párhuzamos körében közelítőleg azonos átlaghőmérséket érünk el. A hűtőfolyadéknak a köpenybe való bevezetése a föltüntetett készüléknél a fékkel nem együtt forgó (25) csövön át történik, melynek (26) tömítőszelencéje a mérőszerkezet lengő (2) ágyazó bakjában van elrendezve (2., 3. és 4. ábra). A hűtővíz elvezetén sére a (27) csövek szolgálnak, melyek a hűtőkamrákkal közlekedő (28) gyűrűs csatornába nyílnak. A féktengellyel koncentrikusan elrendezett (30) fölfogóedénybe edény a (2) ágyakra van erősítve s alsó végén (31) elvezető-tömlővel bír. A (20) hűtőköpeny és (25) bevezetöcsö közti kapcsolatott a (33, 34) csatornák létesítik, melyek közül utóbbi a féktengelyben (1. ábra) vagy a féktárcsa ágyában (5. ábra) rendezhető el. A szokásos mechanikus fékek egy további hibaforrása abban rejlik, hogy szalagszerű fékszervek alkalmazásakor gyakorlatilag lehetetlen a feszültséget a fék-