62843. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vízszolgáltató telep

Az (a) elektromotor által hajtott (b) szivattyú a v

c) szívócső útján nyomás alatt álló csőhálózatból vagy a (d) tartályból vagy kútból vizet szív föl és az (e) cső útján az (f) nyomó szélkazánba szállítja. Az (a) motorhoz vezető (g) áramvezetékbe iktatott (q) kontaktusmanométer ismert módon a szivattyúgép bekapcsolását eszközli, ha a kazánban a nyomás a meghatározott legkisebb nyomás alá csökkent; iia a meghatározott legnagyobb nyomás el van érve, a szivattyúgép kikapcsoltatik. Ezen nyomásingadozásokra nézve az a követelmény, hogy a legkisebb kazánnyomásnak kevéssel nagyobbnak kell lenni, mint a szándékolt üzemi víznyomás a (h) főcsőbe való belépésnél. A kazánban föllépő legnagyobb nyomás azonban a szándékolt üzemi víznyomástól függetlenül tetszőleges nagy lehet. A víz az (f) nyomó szélkazánból az elosztó hálózathoz vezető útján előbb az (i) csövön, azután a (k, 1, m, n) szabályozó berendezésen és a (p) visszacsapó szelepen halad át. A (p) szelep mögött közvetlenül és a (h) főcső kezdeténél a nyomó vezetékhez előnyösen az (s) lökésfogó szélkazán van hozzákapcsolva. A szabályozó berendezésnek üreges henger gyanánt kiképezett (k) kamrájában a tömített (1) dugattyú csúszhat föl- és lefelé, mellyel együtt az (n) dugattyús tolóka mozog. Az (n) tolóka a legmélyebb helyzetében a víz útját az (f) szélkazánból az (i) cső útján a (ki kamrába egészen szabadon tartja. Ezen helyzetnél az (1) dugattyú alsó része a (k) kamrából az (o) összekötő csőbe vezető nyílást elzárja. A (k) kamrában lévő víz nyomása az (1) dugattyút fölemelni törekszik, de ez ellen a feszített (m) rúgó ellenállást fejt ki. Az (1) dugattyú és az (n) tolóka csak akkor emelkedhetnek, ha az (1) dugattyúra ható víznyomás már elég nagy arra, hogy az (m) nyomórúgót öszenyomja. Ha ez megtörtént, a víz útja előbb az (o) csövön és a (p) visszacsapó szelepen át a (h) főcső felé nyílik, miközben az (n) dugattyús tolóka még az (i) cső torkolata alatt marad. Ha ezután a nyomás tovább növekszik, az (1) dugattyú és az (n) tolóka még magasabbra emelkednek és az (n) tolóka az (f) kazánból jövő vízáramot fojtja és végül egészen elzárja. A szabályozó1

berendezés (m) rúgója úgy van beállítva, hogy a (k) kamrában lévő oly víznyomásnál, mely a (h) főcső kezdeténél fönnálló szándékolt rendes nyomásnak felel meg, az (f) kazánból az (i) csövön, (k) kamrán, (o) és (p) csöveken a (h) főcső felé vezető út egészen szabad. Az üzemfolyamat leírásánál föltételezzük, hogy a (p) visszacsapó szelepből való kilépésnél az üzemi túlnyomás 4 at, az (f) nyomó szélkazánban pedig a nyomás 4Vi és 6 at között ingadozhat. Ha rendes üzemnél a vízfogyasztás csökken, a na-, gyobb kazánnyomás következtében a (k) kamrában lévő túlnyomás kevéssel 4 at-n túl emelkedik és az (1) dugattyút fölfelé hajtja. E közben az egyidejűleg emelkedő (n) dugattyús tolóka az (i) cső torkolatát lassan elzárja és ezáltal á vízáramot fojtja. Ezen záró mozgás addig tart, míg az (1) dugattyúra gyakorolt víznyomás és az (m) rúgó ellenállása egymást nem egyensúlyozzák. Ekkor a (k) kamrában lévő víznyomás kevéssel 4 at fölé emelkedett. Ha ezután a vízfogyasztás ismét növekszik, a (k) kamrában a nyomás csökken és az (1) dugattyú az (n) tolókával együtt lefelé mozog, míg körülbelül 4 at víznyomásnál a szabályozó berendezés ismét egyensúlyba nem jut. Azon eset is bekövetkezhet, hogy csőtörés vagy más ok miatt a hálózatba több víz folyik, mint a mennyit a szivattyú a nyomó szélkazánba* szállítani képes. Ennek következtében az (f) nyomó szélkazánban a nyomás a szivattyúk folytonos működése dacára a szándékolt üzemi nyo-Nmás alá csökken. Ez esetben az (1) dugattyú lefelé mozog és a (k) kamrának az (o) csőbe való torkolatát elzárja, míg ismét egyensúly nem áll helyre. Az (o) csőbe ömlő víz mennyisége ez esetben a szivattyúnak az (f) szélkazánban lévő állandó víznyomás ellen való szállítási